Úti napló - 6. nap

Némi fennforgás volt előző este, így nagyon későn feküdtünk le, majdnem hajnali egykor. Úgy két órával később megint felkeltünk emiatt. A részletekbe nem megyek bele, nem tisztem.

Reggel még sokat beszélgettünk az előző este történtekről. A lényeg,hogy az összefogás, a szeretet átsegített minket ezen a helyzeten.

A délelőtti programot megint más tartotta. Arról szólt, hogyan tudnánk megteremteni magunknak mindazt, amit szeretnénk. Az a helyzet, hogy én olyan fáradt voltam, hogy alig tíz perc után azt éreztem, hogy lecsukódnak a szemeim. Úgyhogy felálltam az asztaltól és lefeküdtem a kanapéra. El is aludtam. Néha megébredtem a többiek hangoskodására. Jó lehetett az előadás, mert igencsak jókedvűek voltak a többiek. Én szinte végigaludtam az egész előadást, tanítást. De nem volt belőle harag.

Még ebéd előtt belefért egy finom, kényeztető és lazító arckezelés. Nem kencékkel meg ilyenekkel, csak egy kis energiával. Lementünk a pálmafás kertbe. Öleltünk utána fát is. Annyira finom a levegő itt! Annyira kellemes az idő! És annyira csodálatos az egész hely! 

Az ebéd megint isteni finom volt. Az a zöldségleves! Meg az almás-diós süti! Valami mennyei volt. Mindkettőre kicsit rákaptam, de nem ettem el senki elől.

Ebéd után pedig lementünk megint a szerelmemhez, az Óceánhoz. Megint a Playa de las Americasra mentünk. Kicsit hűvösebb volt, a szél is jobban fújt, a levegő meg olyan, mintha kissé ködös lett volna. Mondták, hogy ez az Afrikából jövő homok, ez száll a levegőben és olyan, mintha köd lenne. Nem volt baj, hogy nem tűz olyan erősen a nap. Ahogy leértünk, letettem a cuccomat és már mentem is be a vízbe az úszókukaccal. Imádom ezt a vizet! Egyszerűen nem bírok betelni vele. Épp ideje volt végre valami nagy vízben is úszkálnom, elvégre mégiscsak Halak vagyok. Egy icipicit ijesztő volt azért. Megint elnéztem, hogy milyen végtelen és hatalmas, mekkora ereje van. Persze most is olyan helyről szemléltem, annyira bementem, ahol már nem ér le a lábam. Nem kell sokat menni, mert hamar mélyül. Úgyhogy végül is nem voltam bátortalan. Az úszókukac nélkül mondjuk nem mertem volna odáig bemerészkedni. E mit is érne az óceánban való pancsolás, lebegés, ha nem megyünk beljebb? Ugyan nem kristálytiszta, de mégis tiszta a víz. Így ahányszor lenéztem, láttam a lábaimat, még a lakkot is a körmeimen meg mélyebben a köveket is. Nem voltam messze a parttól. Fogalmam sincs, hogy milyen mély lehetett alattam a víz, de legalább két méter. Próbáltam megnézni a mélységét, vagyis így a lábammal lenyújtózkodni, de nem értem el. Úgyhogy hozzám képes valóban mély volt. Nincs is jobb, mint érezni, ahogy körbeölel a hullámzó, selymes óceán.

Lágyan ringat a hullámain. Ha pedig csak mozdulatlan vagyok, akkor egyre kijjebb és kijjebb visz, ezért néha vissza kell úszkálnom a mélyebb felé. A távolban ott úsztak a hatalmas kompok, kisebb hajók. És tényleg ott a végtelen óceán. Holnap pedig olyan program lesz, ahol mi is kihajózunk a nyílt vízre. Nagyon várom már. Remélem, akkor sem fogok félni a hatalmas víztől.

Úszkálás után azon a partszakaszon is lementem a vízhez, ami már nem a strand, hanem a szörfösök használják. Ez a nyílt víz, jóval nagyobb hullámokkal, kövekkel. Úgy látszik, mintha a vízfelszín alatt csupa köves lenne. Innen is megszemléltem a végtelen vizet. Itt még mélyebbnek tűnik. Láttam bent egy-két úszót, de ez olyan rész, ahová én biztosan nem mennék be.

Kicsit még elidőztem ezen a partrészen, felszedtem néhány kavicsot. A többiek is elvoltak. Utána elmentünk körülnézni a plázába. Talán egyik nap már írtam arról, hogy itt milyen volt ez a pláza, ahová bementünk. Ahogy láttam, ennek a plázának, aminek most már nem tudom pontosan a nevét, de valami Santiago, több épülete van. Vagyis Santiago I, II, III stb. De ezek mind egy-két szintes épületek és jóval kisebbek, mint egy itteni pláza. Az egyik üzletbe, ahová bementünk, nagyon kedves volt az eladó hölgy. Ahogy látta, hogy a kencéknél vagyok, jött és nyomkodta a kezemre a krémeket, magyarázta, hogy melyik milyen és mire való. Én pedig, képzeljétek el, majdnem mindent megértettem, amit mondott. Angolul beszélt spanyol beütéssel. Kis apróságokat én is vettem, mint szappanok, egy hűtőmágnes, egy toll.

Csavargás után nehézkesen egymásra talált a szétszéledt banda és beültünk egy helyre vacsorázni. Rajtam kívül mindenki valami halasat vagy húsosat evett. Hát ez van. Tényleg csak én voltam közülük teljesen vegán és gluténmentes. A szálláson ugye teljesen vegán ételek vannak meg mondjuk tojás is szokott lenni a húsevőknek. Na, ők ki voltak éhezve a húsra. Én egy nagyon finom salátát ettem, nem sajnálták róla az avokádót sem. Valaki rendelt héjában főtt krumplit mártogatós szószokkal, de neki nem kellett annyi krumpli, úgyhogy jó részét én ettem meg a salátához. Hát mindenhogy isteni volt a vacsorám. Az a krumpli! Mennyei vacsorám volt.

Amúgy a szálláson mindig van kitéve gyümölcs egy nagy tálba, onnan bármikor lehet venni. Hát eszegettük is rendesen. Nagyon finom barackok, szilvák, almák és a banán! Egészen más, mint az itteni. Valamivel kisebb is volt és jóval sárgább a belseje. De mindegyik gyümölcs nagyon finom.

Már megint hosszúra nyúlt az este, de nagyon jó volt. Sajnos, ezek a francos fájdalmak eléggé megkeserítették, de annak ellenére élveztem minden pillanatát.

Jó későn értünk vissza a szállásra, de az egész hét amúgy is a későn fekvésről is szólt. Valahogy mindig így alakult. Ekkora női csapattal nehéz tartani bármiféle időpontot is. Meg azt vettük észre, hogy itt egészen máshogy telik az idő. Nem lassabban vagy gyorsabban, hanem máshogy. Mindegy, ezt úgysem tudom megmagyarázni. Hiába a késői lefekvés, mégsem tűnt olyan későinek. A korai kelés, ami hét körül vagy után volt is korainak tűnt, mert még nem volt olyan napsütötte világos. Aztán minden napba olyan sok minden belefért.

De minden úgy van jól, ahogy van.

 

Úti napló - 5. nap

Ma milyen kalandok várnak rám? 😌

Minden nap húztunk valamilyen kártyát. Akár több féléből is. 😍

Tegnap este végre korábban le tudtam feküdni. Jó volt, hogy a legtöbben elmentek csillaglesre. Kellett végre egy kis csend és nyugalom.

Bár ők a Teide-re mentek csillagokat nézni, azért, ha én is felnéztem az égre, akkor pont felettünk láttam a Göncölszekeret, amit már évek óta nem láttam. A városban állandóan túl sok a fény, nem lehet látni a csillagokat. Milyen lehet az óceánról látni őket? 😊💙

A masszőr srác is biztatott, hogy pihenjek sokat. Lefekvéskor úgy döntöttem, hogy kiveszem a párnát a fejem alól, hátha úgy jobb lesz. Jobb is volt. Ma reggel úgy keltem, hogy nem fájt a hátam. És ez nagyon jó. Ha tudok, majd pihenek napközben is.

„Az élet egy kaland, nem a biztonságra utazik.” Ez csak egy gondolat volt tőlem valamire.

Délelőtti foglalkozásként festettünk. A4-es vászonkára akrilfestékkel. Régen festettem már és bár egyszerűt festettem, de jólesett festeni. Festőművésznek nem vagyok az igazi.

Utána még pancsoltam egy kicsit a medencében. Tényleg csak egy kicsit , mert annyira nem tetszett a hátamnak és a tűző nap sem igazán jó a megégett bőrömnek. Jól megégtem, pedig itt még 30 fok sem volt a napokban. Úgyhogy ma a nap nagy részében hosszú ujjúban vagyok és árnyékos helyen vagy bent. Itt fent a dombon még a szellő is mintha állandóan fújna, vagyis itt tényleg nincs meleg. Nem tűnik annak, mégis tud égetni a nap.

Délután másik foglalkozás volt. Előtte még meghallgattuk a Noxtól az Eskü című számot. Hát van mondani valója, az biztos. Érdemes odafigyelve hallgatni. 😇

Ez a délutáni foglalkozás a Bach-virágterápiáról szólt. Aki tartotta az előadást, sokat mesélt. Aztán tesztet töltöttünk ki és a végén mindenkinek megcsinálta a személyre szóló cseppjeit. Elhozta az egész repertoárját a hölgy és ott helyben összeállította a cseppjeinket. 💗

A mai nap nyugisabb volt, mint az eddigiek. Aki tud, valamilyen módon segít a többieknek. Egy kis masszázzsal, beszélgetéssel, kártyával, energiával meg hasonlókkal.

Én a reggeli öleléssel adok meg azzal, hogy saját tapasztalatból mesélek másoknak. Vagyis nem okoskodok és nem beszélek túl sokat. Alapvetően csendesebb vagyok. Nem érzem, hogy sokat kéne beszélnem. Néha nehéz is lenne szóhoz jutni, mert mások olyan sokat beszélnek. Ahogy lehet, írom az úti naplómat, hogy majd hazaérve begépelhessem. Nektek és magamnak is. 😊😍

Hoztam magammal még két saját könyvet. Az egyiket ajándékba adtam Mosolykának, a másikat pedig ma megvette tőlem valaki. Igazán örülök neki. Most már ideje lesz befejezni a folytatását is. Már engem is érdekel. Meg most már más dolgok is érdekelnek. Újra elindultam a befelé vezető úton, hogy végre megvalósítsam önmagamat. Hogy azt csináljam, amit szeretek és ami örömöt okoz. Hogy ezután végre olyan életet élhessek, amilyet szeretnék. Most már nem érem be kevesebbel.

Talán egyik nap már írtam, hogy mi az egyik, amivel foglalkozni akarok. Rajta leszek, hogy mindent meg is tegyek, hogy megvalósítsam ezt az új álmomat. Talán nem is annyira új, mert már régen is foglalkoztatott, de most konkrét formát is öltött.

Születnek még az új gondolatok, hogy merre menjek, haladjak. Lassacskán csak megvalósítom, amiért idejöttem a Földre. 💫💫💫

A legalsó képen egy kis sárkánygyümölcs látható. Szépen néz ki, de ízügyileg engem nem vett le a lábamról. Nem sok íze van. Ez finom barack sokkal ízletesebb nála.

 

Úti napló - 4. nap

Nagyjából megint 7 körül keltem. Meg volt beszélve a mai napra, hogy lemegyünk az óceánhoz. Izgatottan várom. 😍😍😍

Ráadásul most reggelre volt megbeszélve a találkozóm a masszőr sráccal. Úgy gondolta, hogy nekem egy köpölyözés jó lenne. Reggel nyolckor találkoztunk abban a szobában, ahol tegnap este volt a hangfürdő. Lazított az izmaimon, aztán jöttek a köpölyök. Előbb a kisebb, aztán a legnagyobb. Volt olyan hely a testemen, ahol fájdalmasabb volt, de összességében nem fájt. Közben kérdezgette, hogy milyen, nem fáj-e. Nem. Az durva – mondja –, mert ez már olyan, aminél a legtöbben sírva fakadnak. Oké, értem én! Abból is gondoltam, hogy ez egy durvább „cucc”, hogy nehezebben is tudta tolni a köpölyt az amúgy is olajos hátamon. Csúszóköpöly volt. Lényegesen könnyebben keltem fel a masszázságyról. Utána még felöltözve végigkongatott a hátamon egy csodás hangtálat.

Majd jött a reggeli, utána pedig végre megint lementünk az óceánhoz. Már a szót is szeretem kimondani, hogy óceán. A legújabb szerelmem. Most egy másik partra mentünk és csak öten indultunk neki. Itt sokkal nyugodtabb volt a víz, nem voltak nagy és erős hullámok. Ez a Playa de las Americas partrész volt. Ahogy leértünk, bekentük magunkat naptejjel és én már mentem is be a vízbe. Nem tudtam várni. Most is kölcsönkértem az úszókukacokat, azokkal mentem be. Biztonságot adott, mivel nem vagyok vízbiztos úszó. Nem is igazán úszni akartam, csak lenni a vízben, elmerülni benne. Élvezni a hullámzását, ringatását. Hagyni, hogy gyógyítson. Ahogy a masszőr srác és mások is mondták, ennek a víznek gyógyító ereje van, elmulasztja a gyulladásokat is, úgyhogy legyek benne minél többet. Én pedig csak hagytam magamat lebegni a vízben az úszókukacokra támaszkova. Úszkáltam is, hogy beljebb menjek a vízben. Nem túl messzire, de bementem oda, ahol már nagyon nem ért le a lábam. Úgy gondoltam, hogy fantasztikus vagyok, hiszen eddig ódzkodtam a víztől, még mindig volt bennem némi félelem. A természetes vizektől meg pláne, hiszen nem látok bele, nem tudom, mi van benne. Amikor megtudtam, hogy jöhetek ide, megéreztem az óceán hívását. Vonzott magához. Várta, hogy jöjjek. Ha pedig valami így hív, biztos lehetek benne, hogy biztonságban vagyok, hogy nem történik velem semmi rossz, hogy nincs mitől félnem.😊💙

Sokat voltam a vízben. Egyszerűen beleszerettem. Imádom.

Majd sétáltunk a vízparton, aztán újra pancsolás. Kalapban mentem be a vízbe. Mert akármennyire is most éppen eltakarja a légkört valamennyire az Afrikából jövő sivatagi homok, a nap még ezen át is éget.

Majd, amíg vártunk a fuvarra, bementünk egy plázába. Egészen más, mint az otthoniak. Sokkal csendesebb. Nem szól folyton a zene. Nagyon tiszták az üzletek. És igen, van, amelyik bezár a délutáni szieszta idejére.

A csajok jól elnézelődtek, vásárolgattak az egyik üzletben. Én meg kint vártam őket.

Már nagyon éhesek voltunk, mire visszaértünk a szállásra. Meg is ettem egy jó nagy tányér ételt. Lencsebolognai volt tésztával. Isteni finom lett. Utána pedig eperfagyit kaptunk igazi eperből. 😋😍

Utána nekem muszáj volt feljönnöm a szobába lepihenni, mert annyira fáradt voltam. Jó egy órás alvás után viszont rémes hátfájással keltem. Kaptam egy kis energiakezelést, ami némileg enyhített a fájdalmon.

Sajnálom, hogy ennyit írok a fájdalmaimról, de az a helyzet, hogy nagyon is a része volt a mindennapjaimnak. Sajnos.

Vacsora után a csapat egy része elment csillaglesre a Teide-re, a hegyre, csak néhányan maradtunk a szálláson. Úgy gondoltam, hogy kiülök a medence mellé árnyékba és egy kicsit még írok. Hamar elkezdtem fázni. Fújt lágyan a szél, én pedig a leégett bőröm miatt fáztam. Itt nincs olyan veszettül meleg még a vízparton sem, de ahhoz eléggé süt a nap, hogy leégjen a fehér, érzékeny bőröm. Feljöttem a szobába és bekentem a bőrömet nagyon finom alod verás krémmel, amit délután vásároltam. Kicsit még írtam, majd inkább bebújtam ágyikóba pihenni. A hátam is még eléggé fájt.

Mielőtt lefeküdtem volna aludni, még elbeszélgettem magammal a tükörben. Nem bántottam magamat, inkább csak erősítettem. Kifejeztem a szeretetemet önmagam iránt. Kellett ez, mert már elegem volt a fájdalmakból, a tehetetlenségből. Ahogy ezt minap a bögretörésnél is kimondtam.

A minap mindenki kapott egy feladatot aznapra. Nekem az volt, hogy mindenkitől be kellett gyűjtenem egy dicséretet. A hívószó a Most volt. Úgyhogy a nap folyamán mindenkihez odamentem és nekikezdtem: Akkor Most szeretném begyűjteni tőled a dicséretemet. Amúgy mindezt úgy, hogy még alig ismertük egymást. Izgalma volt. Azért most írom le, mert most jutottam odáig, hogy a hangüzenetekből áttegyem írásba. Íme, amiket kaptam: 💗💗💗

„Amikor találkoztunk ott a reptéren, ahhoz képest egy teljesen kinyílt, vidám, semmi, látszik, hogy így feltöltődtél általunk, velünk, a friss levegő, a napsütés és az óceán vize meg a medencében való úszkálásod. Kicsit részese lehettem azáltal, hogy a kis hátadba belemasszíroztam azokat a csodaolajos krémeket. Hogy így ilyen kis mosolygós, vidám kis csoda vagy. Földobod a napunkat.” Köszönöm

„Nagyon büszke vagyok rád, Ginus, hogy leküzdötted azt a víztől való félelmedet, a vízfóbiát, hogy nem mertél belemenni meg megközelíteni egy medence vizét sem. És belementél fürödni a medencébe is és az óceánba is. Váó! Dupla dicséret.” Köszönöm. És imádom az óceánnak a hangját, ahogy hullámzik. Az annyira jó!

„Egy fantasztikus, harcos csodanő vagy!” Köszönöm szépen.

„Az életigenlésedet rettentően irigylem. Légy büszke rá!” Köszönöm.

„A küzdőképességed meg az igent mondásod az életre. Hogy soha nem adod föl.” Ez nem szerepel a szótáramban. Köszönöm.

„Szeretem a mosolyodat. Tetszik. Szép. Meg olyan kedves.” Köszönöm

"Nagyon tetszik a hajad természetes színe. Annyira jó!" Köszönöm

„Mennyi időd van? Már a csetekben is nagyon átjött a pozitív kisugárzásod, pozitív életszemléleted és az, hogy angyalok táncolnak körül. A személyes találkozásnál csak élénkebben ezt éreztem. Nagyon tetszik ez a mindenre nyitott, de egy kicsit olyan magadba néző, belső szemlélődő tulajdonságot, jellemed. Nagyon jó a közeledben lenni. Nagyon jó rezgések jönnek át. És most meg is foglak ölelni.” Köszönöm szépen.

„Bátor vagy, hogy itt vagy. És hogy elfogadod a segítséget, mert eleinte nem is akartad elfogadni, hogy a bőröndöt segítsünk neked húzni.” Köszönöm.

„Az a dicséretem, hogy látom rajtad a változást máris, ahogy kinyílsz. Kívülről is, belülről is és teljesen másképp mosolyogsz most, mint ahogy mosolyogtál, mikor jöttél. Meg nagyon szeretem azt a változást, amit megengedtél a külsődben is, hogy lobogjon a hajad, azt, hogy kiengedted, hogy laza vagy. Ezt a lazulást szeretném megdicsérni benned.” Köszönöm szépen.

„Én elmondom neked, hogy én baromi bátornak tartalak azért, mert belementél az óceánba. Én, aki igaziból tök egészséges vagyok, baromira fosok a víztől. Nem is a víztől, de engem ez a víz, ez az óriási sodrás, én ezt nem merem. Szerintem baromi bátor vagy.” Köszönöm

„Nagyon barátságos vagy, kedves és önzetlen. Kis zárkózott lelkedet úgy bontogatod ki, mint valami virágszirmokat. És mindig egy picit többet adsz magadból, annak, akit már elfogadsz meg megismersz, hogy bízhatsz benne. Alapfontosságod nálad, hogy felépüljön újra a bizalmad, a biztonságérzeted az emberek felé. És ha ez megvan, akkor hegyeket fogsz döngetni és a lábadból ez a nyomás meg a csípődből a fájdalom így fog eltűnni, ha minden lépést meg mersz lépni, amit kell az életben. Nagyon köszönöm én is, hogy elmondhattam.” Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen mindenkinek még utólag is a kedves és biztató szavakat. Csodás volt veletek minden nap. 💚💚💚

Még van egy jó hírem. Most, amikor begépelem e sorokat, vagyis július 21-én, a mai napon úgy keltem, hogy szinte alig van fájdalmam. Szóval, lassacskán elmúlik ez is. Mert minden nap hálát adok az egészségemért és a gyógyulásért.

Köszönöm, hogy most is elolvastatok. Legyen csoda szép napotok!

Hoztam még fotókat az út menti óriási kaktuszokról is. Elképesztőek!

 

Úti napló - 3. nap

 Ismét egy csoda szép napra ébredtünk. Itt reggel hétkor még sötét van, még nem kelt fel a nap.

A szobatársaim is ébredeznek. Egyiküket, aki ezzel is foglalkozik, megkértem, hogy legyen szíves egy kicsit megmasszírozni, mert megint fáj a hátam is. Jólesne egy kis izomlazítás.

Drága H már hozta is a testápolót és belekezdett a masszázsba. Fél órát biztosan masszírozott. Olyan helyeket talált meg, ahol veszettül fáj egy-egy becsomósodott izom. Jó alaposan átmasszírozott. És akár hiszitek, akár nem, utána úgy mentem végig a szobán, mint amikor semmi bajom, semmi fájdalmam nem volt.

Egy másik csajszi épp bejött a szobába. Kérdem, na mit szólsz? Erre ő: nagyon csini a ruhád. Nevetek és mondom neki, hogy köszi, de ez csak a hálóruhám. Sétálok nagy lendülettel tovább fel és alá. Erre felkiált: Neked megy a lábad! Igen.

Most is isteni reggeli volt. Persze előtte mindenkit megöleltem. Bevezettem a reggeli öleléskört. Ez mindenkinek jólesik. Nekem is. 💖

Utána megint foglalkozás volt. Hát erre szinte szavak sincsenek, hogy milyen jó volt. 10-12 nő. Körbeültünk, aztán mégis felálltunk. A kör közepébe beállt egy valaki, kezében egy hatalmas hangtál. Mindenki magának kongatta a hangtálat. Közben énekeltünk gyógyító dalokat, imát mondtunk, szavakat tettünk a közösbe. Valaki sírt, más csak könnyezett. Én utóbbi.

Olyan hihetetlen ereje volt a körnek! Hatalmas gyógyító és teremtő energiákat mozgattunk meg. Éreztem, ahogy eltölt ez az erő. És bár a reggeli masszázs sokat segített, de a reggeli után megint fájtam kicsit. Itt a kör után viszont azt éreztem, hogy hatalmas erő tölt el. Onnantól kezdve viszont majdnem teljesen elmúlt a fájdalom.

Nem sokkal később úsztam a medencében. Viszont miután kifeküdtem a napozóágyra, sajnos a hátam megint beállt. Újabb nyújtások, mástól egy kis masszázs.

Amit még begyűjtök, azt egy hangtálas gyógyítás lesz. Ezt várom.

Most hamarosan ebéd lesz.

Ami még új, mert eddig nem szoktam, hogy bikiniben szaladgálok és napozok. Egyiket sem szoktam. Aztán erre a napozásra kicsit rá is faragtam, mert a napozóágyról már alig bírtam felkelni. A hátam nagyon beállt.😢

De a hangulat jó volt. Sokat beszélgettünk. Meg aztán ennyi nő, ha beszél, akkor ott elég nagy hangzavar tud lenni. Jókedv, nevetés nem is lehet csendes. 😀😁😂

Az ebéd kicsit késői volt, de valami isteni finomat ettünk megint. Fantasztikus zöldséglevest számtalan különböző zöldséggel, utána pedig pizzás és szezámos csigákat kaptunk. Gluténmentesen természetesen.

Többen vannak vegánok és gluténmentesek, úgyhogy az étkezéssel nincs gond, odafigyelnek ezekre is.

Délután volt egy feladat. Először beszélgettünk arról, hogy miből van elegünk. Utána pedig ezt áttettük egy olyan gyakorlatba, hogy bögréket vágtunk a sziklához, na jó, kőfalhoz, miközben hangosan kiadtuk magunkból, hogy miből van elegünk.😤😢

Estefelé pedig egy jó hangulatú fotózás volt rengeteg nevetéssel. Lementünk a kis pálmakertbe a Buddha-szoborhoz és mindenki odaült elé vagy mögé állt, egyesével persze, a többiek pedig fotóztak. Így jó sok kés született más-más szemszögből.
Fannyéknak van egy kiskutyájuk. Talán azt már tudjátok, hogy én nem tartok állatot, nem is tartanék és általában nem is szoktam simogatni őket. Nem tudom, miért. Na szóval, ahogy leültem a szobor elé, abban a pillanatban az a kicsi kutya az ölembe mászott és egyszerűen kényelembe helyezte magát és belefeküdt az ölembe. Na, nem csak én, de mindenki más is meglepődött, főleg a barátnőm, akivel mentem, aki amúgy nagy állatbarát. Sokáig feküdt az ölemben, én meg megsimogattam. Majdnem a fotózásom végéig ott maradt. Aztán felkelt és leszállt rólam. Csak mondom, hogy a fotózás alatt senki másnak az ölébe nem feküdt oda, sőt, még csak oda sem ment senkihez. Hát én ezen nagyon is meg voltam lepve.

Sokan azt hiszik, hogy nem szeretem az állatok. Ez nem így van. Csak én nem akarok úgy foglalkozni velük. Utána mindig muszáj kezet mosnom, ha állatot simogatok. De látjátok, az állatok tudják, hogy nem utálom őket. Más állatok is szoktak hozzám bújni. Csak nincs mindegyikről fotó. 😉

Sajnos, nekem addigra már annyira fájt a hátam, hogy megint alig bírtam mozogni.

Majd jött a vacsora. Addigra már én is olyan fáradt voltam, hogy ültő helyemben el tudtam volna aludni. És ezután még mindig volt egy program. Hangtálfürdő! Imádom a hangtálak hangját. Lementünk egy másik helyiségbe, ahol a srác már odakészítette a hangtálakat és egy gongot. A többiek elfeküdtek a matracokon, én viszont alig bírtam mozdulni is, amit a srác is látott, úgyhogy én a fotelben foglaltam helyet. Ugyan és is belealudtam a hangtálak hangjába, ahogy szinte majdnem mindenki, de nagyrészt hallottam. Kiderült, hogy a srác, aki csinálta a hangtálfürdőt, még masszázzsal is foglalkozik. 😍

Holnapra megbeszéltünk egy kezelést nekem. Muszáj, mert igencsak fájok.

Megint volt vagy fél egy, mire ágyba kerültem. Persze a szobatársaim még később jöttek fel és még mindig dumálhatnékjuk volt, így meg is ébredtem, mikor jöttek.

Egészében véve megint egy fantasztikus nap volt a mai, csak nagyon elfáradtam. 😴

Én alapvetően korán fekvő és korán kelő vagyok. De amióta itt vagyok, éjfél előtt még nem kerültem ágyba. Persze programok vannak, dumálások, csak már kezd fárasztóvá válni a későn fekvés. Reggel azért nem kelek ötkor, de már az is nagy szó nálam, hogy hét előtt fent vagyok. És bár az itt ilyenkor még sötétebb, jólesik kimenni a teraszra és bámulni az óceánt. Elég furcsa, hogy itt reggel hétkor még sötét van.

Amúgy mindegy is. Itt egy teljesen másfajta időszámításban vagyunk.

Ez volt a mai nap. Nem írtam sokat. Történésben nem volt sok, inkább érzésben és megélésben.

Úti napló - 2. nap

Hihetetlen csönd van itt mindenhol. Ahogy megnéztük tegnap este a gyönyörű naplementét, még jó darabig világos volt utána. Reggel viszont elég sokáig volt sötét. A nap csak 8 óra felé közeledve bújt elő a ház mögötti hegyek mögül. Az idő kicsit hűvöske hajnalban, reggel, úgy pont 19 fok. Tavaszias idő van. Azt mondják, ez az örök tavasz szigete.

És igen, bidéhasználat van. Egy pillanat alatt meg lehet szokni.

Kiültem a hatalmas teraszra, ami a ház két oldalán van végig. Itt élvezem a hegy mögül előbukkanó nap eddig kevéske melegét. Hallgatom a madarak csipogását. Ébredéskor, úgy hét óra körül is kijöttünk a teraszra, ahol akkor még bizony sötét volt. A városka és egy óceánjáró fényei világítottak. Majdnem mindenki lement a pálmafás udvarra egy kis napüdvözlő tornára. Én ezt most kihagytam, hogy megírhassam e sorokat.

Bár itt van a közelben egy autóút, még sincs olyan nagy hangzavar. Valahol a távolban felhangzott egy sziréna, de amúgy inkább azt mondanám, hogy eszméletlen jó az a csönd, ami itt van. Béke, nyugalom, isteni finom levegő. Meghatott vagyok és nagyon, de nagyon boldog, hogy itt lehetek, ennyi csodálatos emberrel egy ilyen lenyűgöző helyen.

Hálás vagyok mindenkinek, aki hozzájárult ehhez az utazásomhoz. Az élet szép és még mi mindent tartogat számomra!

Túl egy újabb étkezésen. Ismét finom ételekkel. Sok zöldséggel és gyümölccsel. Közben persze beszélgetések. Egyre többet tudunk meg egymásról. Nagyon színes a társaság, mindenki sokat hozzáad az egészhez.

Még csak tegnap este érkeztünk, de már most olyan sok ajándékot kaptunk. Hihetetlen ez a kedvesség, szeretet, ami árad mindenkiből és mindenki felé.

Tegnap este mindenki kapott egy csoda szép jegyzetfüzetet és egy gyönyörű tollat. Jegyzetelésre, gondolatokra és én most ezt a bejegyzést is még ezzel írom a füzetbe. A toll amúgy nagyon szép kék a füzet pedig lila, de a fotó nem adta vissza a színt. És olyan ajándékokat is kaptam és még kapok is, amit a többiek képviselnek, a tudásukat és segítséget ahhoz, hogy jobban legyek.

Nem győzök hálás lenni, hogy itt lehetek. 💝💝💝

Nyílnak az új dimenziók, lassacskán a bennem lévő zárak is lepattannak.

Hihetetlen mennyiségű szeretetet kapok.

Délelőtti foglalkozás előtt meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című számát és pedig elsírtam magamat. Nagyon. Én is meglepődtem ezen. Ez a délelőtti foglalkozás szuperjó volt.

Aztán jött a közös főzést, aminek a vége az lett, hogy néhányan főzőcskéztek, a többiek meg kiültek az udvarra beszélgetni. Én pedig úgy döntöttem, hogy kipróbálom a medencét. Persze csak a gyerek részét elsőre, ami így is mell alá ért. Kevés úszástudásommal úsztam pár hosszt mellúszásban, párat meg háton. A víz kellemes volt és finom illatú.

Most pedig az ebéd.

Szintén könnyű vegán étel volt. Mindenkinek nagyon ízlett. Utána pedig lementünk az óceánhoz. Hatalmas volt. Külön autókkal mentünk és a mi három fős csapatunk el is tévedt a többiektől. Nagyon nem zavartattuk magunkat, letelepedtünk a forró, fekete homokba és azonnal bele is mentünk a hullámzó óceánba. Micsoda fantasztikus érzés volt! Pont kifogtunk egy olyan partszakaszt, ahol rendesen vannak kicsikét nagyobb hullámok. Ezek a hatalmas, nekünk hatalmas hullámok nagy erővel jöttek és volt, amelyik ledöntött minket a lábunkról. Engem legalábbis többször. Került víz az orromba, a számba és csodamód megállapítottam, hogy milyen sós az óceán vize. De imádtam. Mi hárman rengeteget nevettünk, sikongattunk, mikor jött egy-egy hullám. Aztán nevettünk, mikor feldöntött minket. Olyanok voltunk, mint a gyerekek. A két csajszi fogta a kezemet, hogy nem vigyen úgy el a hullám. Imádás volt minden pillanata. Csak az keserítette meg kicsikét, hogy a fájdalmaim olyan erősek voltak, hogy többször mozdulni is alig tudtam. Aztán megkerestük a többieket, de nekem kapaszkodnom kellett valakibe, annyira fájtam.

Megtaláltuk őket, de ők a partnak egy olyan részén voltak, ahol sokkal szelídebbek voltak a hullámok De ott legalább jobban bele tudtam menni a vízbe. Még felfújható úszókukacot is kaptam, hogy jobban biztonságban érezzem magamat. Hagytam, hogy sodorjanak a hullámok. Úgyis kifelé sodornak, úgyhogy folyton vissza kellett úsznom a mélyebb rész felé, ahol már le sem ér a lábam. Csobbantunk, majd napoztunk, megint csobbanás, napozás. Aztán ettünk egy nagyon finom fagyit. Egy magyar fickóé a hely és nagyon finom vegán fagyijai vannak.

Ott még beszélgettünk, nevetgéltünk, fotózkodtunk. Így is négy óra után értünk le a partra, de a fagyizás után már nem volt időnk, hogy még egyet csobbanjunk. Majd még másik nap is megyünk az óceánhoz. Remélem is, mert imádom. De tényleg. Beleszerelmesedtem.

Tudjátok, nekem azért még megvolt valamennyire ez a víztől való félelmem. De most már akkor az óceánba vágytam, amikor tudtam, hogy jönni fogok. Azóta hívott magához az óceán. Új szerelem született. Még akkor is, ha nem tudok úszni, ha nem megyek be nagyon. Hihetetlen az ereje! Egyszerűen csodálatos. Az biztos, hogy innentől már csak úgy akarok élni, hogy az óceán része az életemnek.

Finom vacsora után még Mosolykáék filmjének megnézése volt. Viszont olyan késő volt, hogy én nem bírtam végignézni.

Ismét egy fantasztikus nap volt és én hálás vagyok, hogy itt lehetek, hogy itt vagyok. És hálás vagyok mindazért a szeretetért, amit itt kapok.

Korábban többször voltam különböző csoportokban, de soha még ennyi kedvességet és szeretetet nem kaptam, mint itt. Csodálatos emberekkel vagyok itt. Tényleg mindenki egy csoda. Mindenki igyekszik, hogy valamilyen módon segítsen nekem, hogy könnyebb legyen. Nyújtják a karjukat, hogy kapaszkodni tudjak beléjük, hogy könnyebb legyen járnom.

Krémmel masszíroznak, hogy enyhítsék a fájdalmamat. Mindezt kérés nélkül. Mert én bevallom, nem mertem kérni. Aztán belejöttem a kérésbe is. 💙💚💚

Többen is mondták, hogy most az a dolgom, hogy végre ne legyek erős, meg merjem engedni, hogy gyenge legyek és rászoruljak mások segítségére. Most én vagyok az ő kisbabájuk és hagynom kell, hogy babusgathassanak. Most csak fogadjam el a gondoskodást.

Túl a második napon is elég későn, fáradtan hajtottam álomra a szememet. 

Rengeteg fotót készítettem. Gondoltam, jó párat megmutatok nektek, akik nem lehettek itt velem. 💗💗💗