Úti napló - 5. nap

Ma milyen kalandok várnak rám? 😌

Minden nap húztunk valamilyen kártyát. Akár több féléből is. 😍

Tegnap este végre korábban le tudtam feküdni. Jó volt, hogy a legtöbben elmentek csillaglesre. Kellett végre egy kis csend és nyugalom.

Bár ők a Teide-re mentek csillagokat nézni, azért, ha én is felnéztem az égre, akkor pont felettünk láttam a Göncölszekeret, amit már évek óta nem láttam. A városban állandóan túl sok a fény, nem lehet látni a csillagokat. Milyen lehet az óceánról látni őket? 😊💙

A masszőr srác is biztatott, hogy pihenjek sokat. Lefekvéskor úgy döntöttem, hogy kiveszem a párnát a fejem alól, hátha úgy jobb lesz. Jobb is volt. Ma reggel úgy keltem, hogy nem fájt a hátam. És ez nagyon jó. Ha tudok, majd pihenek napközben is.

„Az élet egy kaland, nem a biztonságra utazik.” Ez csak egy gondolat volt tőlem valamire.

Délelőtti foglalkozásként festettünk. A4-es vászonkára akrilfestékkel. Régen festettem már és bár egyszerűt festettem, de jólesett festeni. Festőművésznek nem vagyok az igazi.

Utána még pancsoltam egy kicsit a medencében. Tényleg csak egy kicsit , mert annyira nem tetszett a hátamnak és a tűző nap sem igazán jó a megégett bőrömnek. Jól megégtem, pedig itt még 30 fok sem volt a napokban. Úgyhogy ma a nap nagy részében hosszú ujjúban vagyok és árnyékos helyen vagy bent. Itt fent a dombon még a szellő is mintha állandóan fújna, vagyis itt tényleg nincs meleg. Nem tűnik annak, mégis tud égetni a nap.

Délután másik foglalkozás volt. Előtte még meghallgattuk a Noxtól az Eskü című számot. Hát van mondani valója, az biztos. Érdemes odafigyelve hallgatni. 😇

Ez a délutáni foglalkozás a Bach-virágterápiáról szólt. Aki tartotta az előadást, sokat mesélt. Aztán tesztet töltöttünk ki és a végén mindenkinek megcsinálta a személyre szóló cseppjeit. Elhozta az egész repertoárját a hölgy és ott helyben összeállította a cseppjeinket. 💗

A mai nap nyugisabb volt, mint az eddigiek. Aki tud, valamilyen módon segít a többieknek. Egy kis masszázzsal, beszélgetéssel, kártyával, energiával meg hasonlókkal.

Én a reggeli öleléssel adok meg azzal, hogy saját tapasztalatból mesélek másoknak. Vagyis nem okoskodok és nem beszélek túl sokat. Alapvetően csendesebb vagyok. Nem érzem, hogy sokat kéne beszélnem. Néha nehéz is lenne szóhoz jutni, mert mások olyan sokat beszélnek. Ahogy lehet, írom az úti naplómat, hogy majd hazaérve begépelhessem. Nektek és magamnak is. 😊😍

Hoztam magammal még két saját könyvet. Az egyiket ajándékba adtam Mosolykának, a másikat pedig ma megvette tőlem valaki. Igazán örülök neki. Most már ideje lesz befejezni a folytatását is. Már engem is érdekel. Meg most már más dolgok is érdekelnek. Újra elindultam a befelé vezető úton, hogy végre megvalósítsam önmagamat. Hogy azt csináljam, amit szeretek és ami örömöt okoz. Hogy ezután végre olyan életet élhessek, amilyet szeretnék. Most már nem érem be kevesebbel.

Talán egyik nap már írtam, hogy mi az egyik, amivel foglalkozni akarok. Rajta leszek, hogy mindent meg is tegyek, hogy megvalósítsam ezt az új álmomat. Talán nem is annyira új, mert már régen is foglalkoztatott, de most konkrét formát is öltött.

Születnek még az új gondolatok, hogy merre menjek, haladjak. Lassacskán csak megvalósítom, amiért idejöttem a Földre. 💫💫💫

A legalsó képen egy kis sárkánygyümölcs látható. Szépen néz ki, de ízügyileg engem nem vett le a lábamról. Nem sok íze van. Ez finom barack sokkal ízletesebb nála.