Úti napló - 4. nap

Nagyjából megint 7 körül keltem. Meg volt beszélve a mai napra, hogy lemegyünk az óceánhoz. Izgatottan várom. 😍😍😍

Ráadásul most reggelre volt megbeszélve a találkozóm a masszőr sráccal. Úgy gondolta, hogy nekem egy köpölyözés jó lenne. Reggel nyolckor találkoztunk abban a szobában, ahol tegnap este volt a hangfürdő. Lazított az izmaimon, aztán jöttek a köpölyök. Előbb a kisebb, aztán a legnagyobb. Volt olyan hely a testemen, ahol fájdalmasabb volt, de összességében nem fájt. Közben kérdezgette, hogy milyen, nem fáj-e. Nem. Az durva – mondja –, mert ez már olyan, aminél a legtöbben sírva fakadnak. Oké, értem én! Abból is gondoltam, hogy ez egy durvább „cucc”, hogy nehezebben is tudta tolni a köpölyt az amúgy is olajos hátamon. Csúszóköpöly volt. Lényegesen könnyebben keltem fel a masszázságyról. Utána még felöltözve végigkongatott a hátamon egy csodás hangtálat.

Majd jött a reggeli, utána pedig végre megint lementünk az óceánhoz. Már a szót is szeretem kimondani, hogy óceán. A legújabb szerelmem. Most egy másik partra mentünk és csak öten indultunk neki. Itt sokkal nyugodtabb volt a víz, nem voltak nagy és erős hullámok. Ez a Playa de las Americas partrész volt. Ahogy leértünk, bekentük magunkat naptejjel és én már mentem is be a vízbe. Nem tudtam várni. Most is kölcsönkértem az úszókukacokat, azokkal mentem be. Biztonságot adott, mivel nem vagyok vízbiztos úszó. Nem is igazán úszni akartam, csak lenni a vízben, elmerülni benne. Élvezni a hullámzását, ringatását. Hagyni, hogy gyógyítson. Ahogy a masszőr srác és mások is mondták, ennek a víznek gyógyító ereje van, elmulasztja a gyulladásokat is, úgyhogy legyek benne minél többet. Én pedig csak hagytam magamat lebegni a vízben az úszókukacokra támaszkova. Úszkáltam is, hogy beljebb menjek a vízben. Nem túl messzire, de bementem oda, ahol már nagyon nem ért le a lábam. Úgy gondoltam, hogy fantasztikus vagyok, hiszen eddig ódzkodtam a víztől, még mindig volt bennem némi félelem. A természetes vizektől meg pláne, hiszen nem látok bele, nem tudom, mi van benne. Amikor megtudtam, hogy jöhetek ide, megéreztem az óceán hívását. Vonzott magához. Várta, hogy jöjjek. Ha pedig valami így hív, biztos lehetek benne, hogy biztonságban vagyok, hogy nem történik velem semmi rossz, hogy nincs mitől félnem.😊💙

Sokat voltam a vízben. Egyszerűen beleszerettem. Imádom.

Majd sétáltunk a vízparton, aztán újra pancsolás. Kalapban mentem be a vízbe. Mert akármennyire is most éppen eltakarja a légkört valamennyire az Afrikából jövő sivatagi homok, a nap még ezen át is éget.

Majd, amíg vártunk a fuvarra, bementünk egy plázába. Egészen más, mint az otthoniak. Sokkal csendesebb. Nem szól folyton a zene. Nagyon tiszták az üzletek. És igen, van, amelyik bezár a délutáni szieszta idejére.

A csajok jól elnézelődtek, vásárolgattak az egyik üzletben. Én meg kint vártam őket.

Már nagyon éhesek voltunk, mire visszaértünk a szállásra. Meg is ettem egy jó nagy tányér ételt. Lencsebolognai volt tésztával. Isteni finom lett. Utána pedig eperfagyit kaptunk igazi eperből. 😋😍

Utána nekem muszáj volt feljönnöm a szobába lepihenni, mert annyira fáradt voltam. Jó egy órás alvás után viszont rémes hátfájással keltem. Kaptam egy kis energiakezelést, ami némileg enyhített a fájdalmon.

Sajnálom, hogy ennyit írok a fájdalmaimról, de az a helyzet, hogy nagyon is a része volt a mindennapjaimnak. Sajnos.

Vacsora után a csapat egy része elment csillaglesre a Teide-re, a hegyre, csak néhányan maradtunk a szálláson. Úgy gondoltam, hogy kiülök a medence mellé árnyékba és egy kicsit még írok. Hamar elkezdtem fázni. Fújt lágyan a szél, én pedig a leégett bőröm miatt fáztam. Itt nincs olyan veszettül meleg még a vízparton sem, de ahhoz eléggé süt a nap, hogy leégjen a fehér, érzékeny bőröm. Feljöttem a szobába és bekentem a bőrömet nagyon finom alod verás krémmel, amit délután vásároltam. Kicsit még írtam, majd inkább bebújtam ágyikóba pihenni. A hátam is még eléggé fájt.

Mielőtt lefeküdtem volna aludni, még elbeszélgettem magammal a tükörben. Nem bántottam magamat, inkább csak erősítettem. Kifejeztem a szeretetemet önmagam iránt. Kellett ez, mert már elegem volt a fájdalmakból, a tehetetlenségből. Ahogy ezt minap a bögretörésnél is kimondtam.

A minap mindenki kapott egy feladatot aznapra. Nekem az volt, hogy mindenkitől be kellett gyűjtenem egy dicséretet. A hívószó a Most volt. Úgyhogy a nap folyamán mindenkihez odamentem és nekikezdtem: Akkor Most szeretném begyűjteni tőled a dicséretemet. Amúgy mindezt úgy, hogy még alig ismertük egymást. Izgalma volt. Azért most írom le, mert most jutottam odáig, hogy a hangüzenetekből áttegyem írásba. Íme, amiket kaptam: 💗💗💗

„Amikor találkoztunk ott a reptéren, ahhoz képest egy teljesen kinyílt, vidám, semmi, látszik, hogy így feltöltődtél általunk, velünk, a friss levegő, a napsütés és az óceán vize meg a medencében való úszkálásod. Kicsit részese lehettem azáltal, hogy a kis hátadba belemasszíroztam azokat a csodaolajos krémeket. Hogy így ilyen kis mosolygós, vidám kis csoda vagy. Földobod a napunkat.” Köszönöm

„Nagyon büszke vagyok rád, Ginus, hogy leküzdötted azt a víztől való félelmedet, a vízfóbiát, hogy nem mertél belemenni meg megközelíteni egy medence vizét sem. És belementél fürödni a medencébe is és az óceánba is. Váó! Dupla dicséret.” Köszönöm. És imádom az óceánnak a hangját, ahogy hullámzik. Az annyira jó!

„Egy fantasztikus, harcos csodanő vagy!” Köszönöm szépen.

„Az életigenlésedet rettentően irigylem. Légy büszke rá!” Köszönöm.

„A küzdőképességed meg az igent mondásod az életre. Hogy soha nem adod föl.” Ez nem szerepel a szótáramban. Köszönöm.

„Szeretem a mosolyodat. Tetszik. Szép. Meg olyan kedves.” Köszönöm

"Nagyon tetszik a hajad természetes színe. Annyira jó!" Köszönöm

„Mennyi időd van? Már a csetekben is nagyon átjött a pozitív kisugárzásod, pozitív életszemléleted és az, hogy angyalok táncolnak körül. A személyes találkozásnál csak élénkebben ezt éreztem. Nagyon tetszik ez a mindenre nyitott, de egy kicsit olyan magadba néző, belső szemlélődő tulajdonságot, jellemed. Nagyon jó a közeledben lenni. Nagyon jó rezgések jönnek át. És most meg is foglak ölelni.” Köszönöm szépen.

„Bátor vagy, hogy itt vagy. És hogy elfogadod a segítséget, mert eleinte nem is akartad elfogadni, hogy a bőröndöt segítsünk neked húzni.” Köszönöm.

„Az a dicséretem, hogy látom rajtad a változást máris, ahogy kinyílsz. Kívülről is, belülről is és teljesen másképp mosolyogsz most, mint ahogy mosolyogtál, mikor jöttél. Meg nagyon szeretem azt a változást, amit megengedtél a külsődben is, hogy lobogjon a hajad, azt, hogy kiengedted, hogy laza vagy. Ezt a lazulást szeretném megdicsérni benned.” Köszönöm szépen.

„Én elmondom neked, hogy én baromi bátornak tartalak azért, mert belementél az óceánba. Én, aki igaziból tök egészséges vagyok, baromira fosok a víztől. Nem is a víztől, de engem ez a víz, ez az óriási sodrás, én ezt nem merem. Szerintem baromi bátor vagy.” Köszönöm

„Nagyon barátságos vagy, kedves és önzetlen. Kis zárkózott lelkedet úgy bontogatod ki, mint valami virágszirmokat. És mindig egy picit többet adsz magadból, annak, akit már elfogadsz meg megismersz, hogy bízhatsz benne. Alapfontosságod nálad, hogy felépüljön újra a bizalmad, a biztonságérzeted az emberek felé. És ha ez megvan, akkor hegyeket fogsz döngetni és a lábadból ez a nyomás meg a csípődből a fájdalom így fog eltűnni, ha minden lépést meg mersz lépni, amit kell az életben. Nagyon köszönöm én is, hogy elmondhattam.” Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen mindenkinek még utólag is a kedves és biztató szavakat. Csodás volt veletek minden nap. 💚💚💚

Még van egy jó hírem. Most, amikor begépelem e sorokat, vagyis július 21-én, a mai napon úgy keltem, hogy szinte alig van fájdalmam. Szóval, lassacskán elmúlik ez is. Mert minden nap hálát adok az egészségemért és a gyógyulásért.

Köszönöm, hogy most is elolvastatok. Legyen csoda szép napotok!

Hoztam még fotókat az út menti óriási kaktuszokról is. Elképesztőek!