Úti napló - 2. nap

Hihetetlen csönd van itt mindenhol. Ahogy megnéztük tegnap este a gyönyörű naplementét, még jó darabig világos volt utána. Reggel viszont elég sokáig volt sötét. A nap csak 8 óra felé közeledve bújt elő a ház mögötti hegyek mögül. Az idő kicsit hűvöske hajnalban, reggel, úgy pont 19 fok. Tavaszias idő van. Azt mondják, ez az örök tavasz szigete.

És igen, bidéhasználat van. Egy pillanat alatt meg lehet szokni.

Kiültem a hatalmas teraszra, ami a ház két oldalán van végig. Itt élvezem a hegy mögül előbukkanó nap eddig kevéske melegét. Hallgatom a madarak csipogását. Ébredéskor, úgy hét óra körül is kijöttünk a teraszra, ahol akkor még bizony sötét volt. A városka és egy óceánjáró fényei világítottak. Majdnem mindenki lement a pálmafás udvarra egy kis napüdvözlő tornára. Én ezt most kihagytam, hogy megírhassam e sorokat.

Bár itt van a közelben egy autóút, még sincs olyan nagy hangzavar. Valahol a távolban felhangzott egy sziréna, de amúgy inkább azt mondanám, hogy eszméletlen jó az a csönd, ami itt van. Béke, nyugalom, isteni finom levegő. Meghatott vagyok és nagyon, de nagyon boldog, hogy itt lehetek, ennyi csodálatos emberrel egy ilyen lenyűgöző helyen.

Hálás vagyok mindenkinek, aki hozzájárult ehhez az utazásomhoz. Az élet szép és még mi mindent tartogat számomra!

Túl egy újabb étkezésen. Ismét finom ételekkel. Sok zöldséggel és gyümölccsel. Közben persze beszélgetések. Egyre többet tudunk meg egymásról. Nagyon színes a társaság, mindenki sokat hozzáad az egészhez.

Még csak tegnap este érkeztünk, de már most olyan sok ajándékot kaptunk. Hihetetlen ez a kedvesség, szeretet, ami árad mindenkiből és mindenki felé.

Tegnap este mindenki kapott egy csoda szép jegyzetfüzetet és egy gyönyörű tollat. Jegyzetelésre, gondolatokra és én most ezt a bejegyzést is még ezzel írom a füzetbe. A toll amúgy nagyon szép kék a füzet pedig lila, de a fotó nem adta vissza a színt. És olyan ajándékokat is kaptam és még kapok is, amit a többiek képviselnek, a tudásukat és segítséget ahhoz, hogy jobban legyek.

Nem győzök hálás lenni, hogy itt lehetek. 💝💝💝

Nyílnak az új dimenziók, lassacskán a bennem lévő zárak is lepattannak.

Hihetetlen mennyiségű szeretetet kapok.

Délelőtti foglalkozás előtt meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című számát és pedig elsírtam magamat. Nagyon. Én is meglepődtem ezen. Ez a délelőtti foglalkozás szuperjó volt.

Aztán jött a közös főzést, aminek a vége az lett, hogy néhányan főzőcskéztek, a többiek meg kiültek az udvarra beszélgetni. Én pedig úgy döntöttem, hogy kipróbálom a medencét. Persze csak a gyerek részét elsőre, ami így is mell alá ért. Kevés úszástudásommal úsztam pár hosszt mellúszásban, párat meg háton. A víz kellemes volt és finom illatú.

Most pedig az ebéd.

Szintén könnyű vegán étel volt. Mindenkinek nagyon ízlett. Utána pedig lementünk az óceánhoz. Hatalmas volt. Külön autókkal mentünk és a mi három fős csapatunk el is tévedt a többiektől. Nagyon nem zavartattuk magunkat, letelepedtünk a forró, fekete homokba és azonnal bele is mentünk a hullámzó óceánba. Micsoda fantasztikus érzés volt! Pont kifogtunk egy olyan partszakaszt, ahol rendesen vannak kicsikét nagyobb hullámok. Ezek a hatalmas, nekünk hatalmas hullámok nagy erővel jöttek és volt, amelyik ledöntött minket a lábunkról. Engem legalábbis többször. Került víz az orromba, a számba és csodamód megállapítottam, hogy milyen sós az óceán vize. De imádtam. Mi hárman rengeteget nevettünk, sikongattunk, mikor jött egy-egy hullám. Aztán nevettünk, mikor feldöntött minket. Olyanok voltunk, mint a gyerekek. A két csajszi fogta a kezemet, hogy nem vigyen úgy el a hullám. Imádás volt minden pillanata. Csak az keserítette meg kicsikét, hogy a fájdalmaim olyan erősek voltak, hogy többször mozdulni is alig tudtam. Aztán megkerestük a többieket, de nekem kapaszkodnom kellett valakibe, annyira fájtam.

Megtaláltuk őket, de ők a partnak egy olyan részén voltak, ahol sokkal szelídebbek voltak a hullámok De ott legalább jobban bele tudtam menni a vízbe. Még felfújható úszókukacot is kaptam, hogy jobban biztonságban érezzem magamat. Hagytam, hogy sodorjanak a hullámok. Úgyis kifelé sodornak, úgyhogy folyton vissza kellett úsznom a mélyebb rész felé, ahol már le sem ér a lábam. Csobbantunk, majd napoztunk, megint csobbanás, napozás. Aztán ettünk egy nagyon finom fagyit. Egy magyar fickóé a hely és nagyon finom vegán fagyijai vannak.

Ott még beszélgettünk, nevetgéltünk, fotózkodtunk. Így is négy óra után értünk le a partra, de a fagyizás után már nem volt időnk, hogy még egyet csobbanjunk. Majd még másik nap is megyünk az óceánhoz. Remélem is, mert imádom. De tényleg. Beleszerelmesedtem.

Tudjátok, nekem azért még megvolt valamennyire ez a víztől való félelmem. De most már akkor az óceánba vágytam, amikor tudtam, hogy jönni fogok. Azóta hívott magához az óceán. Új szerelem született. Még akkor is, ha nem tudok úszni, ha nem megyek be nagyon. Hihetetlen az ereje! Egyszerűen csodálatos. Az biztos, hogy innentől már csak úgy akarok élni, hogy az óceán része az életemnek.

Finom vacsora után még Mosolykáék filmjének megnézése volt. Viszont olyan késő volt, hogy én nem bírtam végignézni.

Ismét egy fantasztikus nap volt és én hálás vagyok, hogy itt lehetek, hogy itt vagyok. És hálás vagyok mindazért a szeretetért, amit itt kapok.

Korábban többször voltam különböző csoportokban, de soha még ennyi kedvességet és szeretetet nem kaptam, mint itt. Csodálatos emberekkel vagyok itt. Tényleg mindenki egy csoda. Mindenki igyekszik, hogy valamilyen módon segítsen nekem, hogy könnyebb legyen. Nyújtják a karjukat, hogy kapaszkodni tudjak beléjük, hogy könnyebb legyen járnom.

Krémmel masszíroznak, hogy enyhítsék a fájdalmamat. Mindezt kérés nélkül. Mert én bevallom, nem mertem kérni. Aztán belejöttem a kérésbe is. 💙💚💚

Többen is mondták, hogy most az a dolgom, hogy végre ne legyek erős, meg merjem engedni, hogy gyenge legyek és rászoruljak mások segítségére. Most én vagyok az ő kisbabájuk és hagynom kell, hogy babusgathassanak. Most csak fogadjam el a gondoskodást.

Túl a második napon is elég későn, fáradtan hajtottam álomra a szememet. 

Rengeteg fotót készítettem. Gondoltam, jó párat megmutatok nektek, akik nem lehettek itt velem. 💗💗💗