Úti napló - 3. nap

 Ismét egy csoda szép napra ébredtünk. Itt reggel hétkor még sötét van, még nem kelt fel a nap.

A szobatársaim is ébredeznek. Egyiküket, aki ezzel is foglalkozik, megkértem, hogy legyen szíves egy kicsit megmasszírozni, mert megint fáj a hátam is. Jólesne egy kis izomlazítás.

Drága H már hozta is a testápolót és belekezdett a masszázsba. Fél órát biztosan masszírozott. Olyan helyeket talált meg, ahol veszettül fáj egy-egy becsomósodott izom. Jó alaposan átmasszírozott. És akár hiszitek, akár nem, utána úgy mentem végig a szobán, mint amikor semmi bajom, semmi fájdalmam nem volt.

Egy másik csajszi épp bejött a szobába. Kérdem, na mit szólsz? Erre ő: nagyon csini a ruhád. Nevetek és mondom neki, hogy köszi, de ez csak a hálóruhám. Sétálok nagy lendülettel tovább fel és alá. Erre felkiált: Neked megy a lábad! Igen.

Most is isteni reggeli volt. Persze előtte mindenkit megöleltem. Bevezettem a reggeli öleléskört. Ez mindenkinek jólesik. Nekem is. 💖

Utána megint foglalkozás volt. Hát erre szinte szavak sincsenek, hogy milyen jó volt. 10-12 nő. Körbeültünk, aztán mégis felálltunk. A kör közepébe beállt egy valaki, kezében egy hatalmas hangtál. Mindenki magának kongatta a hangtálat. Közben énekeltünk gyógyító dalokat, imát mondtunk, szavakat tettünk a közösbe. Valaki sírt, más csak könnyezett. Én utóbbi.

Olyan hihetetlen ereje volt a körnek! Hatalmas gyógyító és teremtő energiákat mozgattunk meg. Éreztem, ahogy eltölt ez az erő. És bár a reggeli masszázs sokat segített, de a reggeli után megint fájtam kicsit. Itt a kör után viszont azt éreztem, hogy hatalmas erő tölt el. Onnantól kezdve viszont majdnem teljesen elmúlt a fájdalom.

Nem sokkal később úsztam a medencében. Viszont miután kifeküdtem a napozóágyra, sajnos a hátam megint beállt. Újabb nyújtások, mástól egy kis masszázs.

Amit még begyűjtök, azt egy hangtálas gyógyítás lesz. Ezt várom.

Most hamarosan ebéd lesz.

Ami még új, mert eddig nem szoktam, hogy bikiniben szaladgálok és napozok. Egyiket sem szoktam. Aztán erre a napozásra kicsit rá is faragtam, mert a napozóágyról már alig bírtam felkelni. A hátam nagyon beállt.😢

De a hangulat jó volt. Sokat beszélgettünk. Meg aztán ennyi nő, ha beszél, akkor ott elég nagy hangzavar tud lenni. Jókedv, nevetés nem is lehet csendes. 😀😁😂

Az ebéd kicsit késői volt, de valami isteni finomat ettünk megint. Fantasztikus zöldséglevest számtalan különböző zöldséggel, utána pedig pizzás és szezámos csigákat kaptunk. Gluténmentesen természetesen.

Többen vannak vegánok és gluténmentesek, úgyhogy az étkezéssel nincs gond, odafigyelnek ezekre is.

Délután volt egy feladat. Először beszélgettünk arról, hogy miből van elegünk. Utána pedig ezt áttettük egy olyan gyakorlatba, hogy bögréket vágtunk a sziklához, na jó, kőfalhoz, miközben hangosan kiadtuk magunkból, hogy miből van elegünk.😤😢

Estefelé pedig egy jó hangulatú fotózás volt rengeteg nevetéssel. Lementünk a kis pálmakertbe a Buddha-szoborhoz és mindenki odaült elé vagy mögé állt, egyesével persze, a többiek pedig fotóztak. Így jó sok kés született más-más szemszögből.
Fannyéknak van egy kiskutyájuk. Talán azt már tudjátok, hogy én nem tartok állatot, nem is tartanék és általában nem is szoktam simogatni őket. Nem tudom, miért. Na szóval, ahogy leültem a szobor elé, abban a pillanatban az a kicsi kutya az ölembe mászott és egyszerűen kényelembe helyezte magát és belefeküdt az ölembe. Na, nem csak én, de mindenki más is meglepődött, főleg a barátnőm, akivel mentem, aki amúgy nagy állatbarát. Sokáig feküdt az ölemben, én meg megsimogattam. Majdnem a fotózásom végéig ott maradt. Aztán felkelt és leszállt rólam. Csak mondom, hogy a fotózás alatt senki másnak az ölébe nem feküdt oda, sőt, még csak oda sem ment senkihez. Hát én ezen nagyon is meg voltam lepve.

Sokan azt hiszik, hogy nem szeretem az állatok. Ez nem így van. Csak én nem akarok úgy foglalkozni velük. Utána mindig muszáj kezet mosnom, ha állatot simogatok. De látjátok, az állatok tudják, hogy nem utálom őket. Más állatok is szoktak hozzám bújni. Csak nincs mindegyikről fotó. 😉

Sajnos, nekem addigra már annyira fájt a hátam, hogy megint alig bírtam mozogni.

Majd jött a vacsora. Addigra már én is olyan fáradt voltam, hogy ültő helyemben el tudtam volna aludni. És ezután még mindig volt egy program. Hangtálfürdő! Imádom a hangtálak hangját. Lementünk egy másik helyiségbe, ahol a srác már odakészítette a hangtálakat és egy gongot. A többiek elfeküdtek a matracokon, én viszont alig bírtam mozdulni is, amit a srác is látott, úgyhogy én a fotelben foglaltam helyet. Ugyan és is belealudtam a hangtálak hangjába, ahogy szinte majdnem mindenki, de nagyrészt hallottam. Kiderült, hogy a srác, aki csinálta a hangtálfürdőt, még masszázzsal is foglalkozik. 😍

Holnapra megbeszéltünk egy kezelést nekem. Muszáj, mert igencsak fájok.

Megint volt vagy fél egy, mire ágyba kerültem. Persze a szobatársaim még később jöttek fel és még mindig dumálhatnékjuk volt, így meg is ébredtem, mikor jöttek.

Egészében véve megint egy fantasztikus nap volt a mai, csak nagyon elfáradtam. 😴

Én alapvetően korán fekvő és korán kelő vagyok. De amióta itt vagyok, éjfél előtt még nem kerültem ágyba. Persze programok vannak, dumálások, csak már kezd fárasztóvá válni a későn fekvés. Reggel azért nem kelek ötkor, de már az is nagy szó nálam, hogy hét előtt fent vagyok. És bár az itt ilyenkor még sötétebb, jólesik kimenni a teraszra és bámulni az óceánt. Elég furcsa, hogy itt reggel hétkor még sötét van.

Amúgy mindegy is. Itt egy teljesen másfajta időszámításban vagyunk.

Ez volt a mai nap. Nem írtam sokat. Történésben nem volt sok, inkább érzésben és megélésben.