Elérkezett a nem várt nap. Ma fogunk hazamenni. Sajnos, eltelt az egy hét. Pedig olyan jó volt itt lenni. Ahogy valaki megfogalmazta, egy saját kis inkubátorunk volt itt.
Igen, egy másik világot teremtettünk magunknak, ami tele volt pezsgő élettel, szeretettel, sok-sok nevetéssel. Annyira feltöltő volt a közeg! Ha ilyen nők lennének még többen és többen az egész világon (tudom, hogy nagyon sokan vannak már), nagyon hamar tudnánk egy békét világot teremteni.
Igyekeztünk kihasználni még az együtt tölthető időt. Reggel lementünk még a kertbe a pálmafák közé, ahol szökőkút is van. Csináltunk egy rövid napüdvözletet, majd egyszerűen csak betettünk mindenféle zenét és táncoltunk. Nőiességünket még inkább előhozva önmagunkból. Már csak néhányan voltunk, miután a fele társaság már tegnap hazautazott.
Aztán még ebéd előtt felmentünk a szobába összepakolni. Én, mondjuk, pikkpakk kész voltam. Lementem. Fanny még velem is készített egy videóinterjút arról, hogy éreztem magamat, ilyen élményeket viszek magammal, kinek ajánlanám ezt a programot.
Utána jött az isteni utolsó ebéd. Annyira finom ételek voltak minden nap, hogy ezek közül én nem is tudnék kedvencet választani. Nekem mindegyik a kedvencem volt, egytől egyig.
Sajnos, nagyon hamar eljött a búcsú ideje. Csomagoltunk magunknak szendvicset, gyümölcsöt az útra. Többszörös ölelések voltak, örültünk, hogy találkoztunk, hogy megismerhettük egymást. Mindenkinek megköszöntük, amit kaptunk tőle.
Végül csak beszálltunk a kisbuszba és könnyes szemmel elindultunk a reptérre.
Nagyon kedves volt a személyzet is. Velük is összeismerkedtünk, beszélgettünk. Tőlük is meleg öleléssel vettünk búcsút.
Hiányozni fog mindenki, a hely, az idő és nekem az óceán, de nagyon. Írtam már, hogy itt milyen idő van? Azt mondják, Tenerifén, de lehet, hogy az egész Kanári-szigeteken örök tavasz van. Tényleg minden nap tavaszi volt az idő. Reggel hűvöske volt, néha hosszú ujjút kellett felvenni, ha kimentünk a teraszra. Napközben is mindig volt legalább egy kis szellő, de volt, amikor jobban fújt a szél ott fent a domboldalon. Harminc egy-két fok volt a nagyon maximum, de inkább harminc alatt maradt. Viszont, mikor lementünk az óceánpartra, ott lent mindig sokkal melegebb volt. No, igen, hamar le is égtem. A lábfejem is úgy leégett, hogy még be is dagadt. Minden nap kenegettem aloe verás krémmel, de kaptam ár más finom gyógyító olajakat is. Ma, induláskor még nem volt teljesen gyógyult, de már nagyon szép volt.
Mesélni akartam még a helyről. Adeje, ott voltunk. Maga a villa tágas és világos. Az udvaron fűtött medence, így még kora reggel is lehetett benne úszni, volt, aki meg is tett. Nem én. A hatalmas nappali-ebédlőben mi összetoltuk az asztalokat, így mindig egy nagy asztalnál tudtunk enni, beszélgetni, csinálni a foglalkozásokat.
A mi szobánkban, vagy inkább lakosztályunkban hat ágy van: két ágy a külső, négy a belső szobában. Külön konyha, vécé és külön zuhanyzó. És persze a hatalmas terasz, ami két oldalról teljes egészében elfoglalja az épületet. Minden szobának neve volt és nem száma. A miénk a Nice day nevű volt és nagyon szerettük. Legalábbis én biztosan. De volt Smile, Dream, Follow your heart. A többit nem tudom, nem emlékszem rájuk.
Imádtam, hogy az óceánra lehetett látni. Ahogy írtam korábban is, engem teljesen elvarázsolt, magába szippantott a varázsa. Fájó szívvel hagytam ott.
Most itt ülök a repülőn, itt írok és még mindig az óceán felett repülünk. Már egy cseppet sem félek a hatalmas víztől. Egyáltalán magától a víztől. Remélem, bízom benne és vágyom rá, hogy minél hamarabb újra az óceánban pancsolhassak. Meg hajózhassak rajta. Aztán talán egyszer megtanulok búvárkodni is, ahogy arról már álmodtam is régebben.
Micsoda gyönyörűséges innen fentről is az óceán! Hihetetlen.
Na, hol is tartottam? A házigazdánk Mosolyka és a férje. Persze leginkább Mosolykával voltunk, aki Fanny. Nagyon kedves, önzetlen, odaadó embert ismerhettem meg a személyében. Ő volt a nagyon finom, fantasztikus ételek kitalálója is. Nagyon nagy hálával tartozom neki is. Köszönöm.
Mondtam már, egy családdá váltunk a pár nap alatt.
Pami barátnőmnek köszönhetem, hogy tudomást szereztem erről a hétről. Az ő közbenjárása is segített, hogy ott lehessek. Meg persze az is, hogy ő már korábban elképzelte, eltervezte, hogy végre együtt elutazhassunk valahova. És milyen jó, hogy ez így összejött! Új barátokat szereztünk, rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Azt hiszem, minden ott jelenlévő hölgyemény nevében mondhatom, hogy ez a hét olyan élmény volt, amit soha nem fogunk elfelejteni.
Most pedig repülünk vissza az ehhez képest igencsak szürke életünkbe, hétköznapjainkba. Az enyém legalábbis ilyen. Valamit azért bennem is átfordított ez a hét. De még hagynom kell, hogy igazán leülepedjen bennem. Az biztos azonban, hogy innentől már nem lehet ugyanaz, mint eddig volt. Változniuk kell a dolgoknak. Nekem is és az életemnek is.
A repülő ablakán besüt a nap. Elég nagy ereje van. Megint a gép hátsó felében vagyunk, így van egy állandó zaj. Azt mondják, elöl csendesebb. Nem számít, hol ülök. Itt vagyok egy repülőn, fent a levegőben. Ez mindenhogy egy fantasztikus dolog. Minden szempontból. Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem Tenerifén, hogy olyan csodálatos embereket ismerhettem meg. Hálás vagyok minden ott megélt pillanatért. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.
Apropó, ajándék. Nem hoztam senkinek semmit, csak ezt az úti beszámolót tudom átadni nektek. Magamnak is csak apróságokat vásároltam, mint szappan, aloe vera krém, toll, hűtőmágnes, csak hogy legyen valami maradandó is. A fél világot össze lehetett volna vásárolni, de azért ahhoz pénz is kell. Lényegesen több, mint amennyit eddig megengedhettem magamnak.
Nagyon finom illatú vulkáni szappant vettem. Talán nem is fogom elhasználni. Vagy talán félbe vágom és csak a felét használom el.
Elfáradtam. Még csak úgy jó másfél órája repülünk, még jó pár óra hátra van. Éjfél előtt nem nagyon érünk haza. De legalább utána hamar otthon leszek. A barátnőmért jön az ismerősé és engem is elvisznek haza. Legalábbis ez a terv. Fáradt vagyok. Hosszúra nyúlik ez a nap is.
Még holnap szabadnak. Megpróbálom kipihenni magamat. Orvoshoz is el kell mennem. Megígértem a lányoknak, hogy valóban elmegyek. Nagyon nem jó, hogy még mindig fájok. Még mindig nehézkesen megyek. Muszáj lesz valami dokit felkeresnem. Aztán, ha beutalókat ad, ahol hosszú a várakozási idő, akkor maradnak az alternatív megoldások, terápiák.
Most egy kicsit pihenek, eszem pár falatot. Azt azért majd még megírom nektek, hogy épségben hazaérkeztem.
18.09-kor emelkedtünk a levegőbe. 19.43-kor pillantottam meg az első szárazföldet. Éjfél után néhány perccel landoltunk és egy óra körül értem haza. Pamiék hoztak haza.
Megint az volt a legnagyobb bajom, hogy amikor felálltam az ülésből, megint alig tudtam menni. Ez katasztrofális, de amúgy épségben hazaérkeztem. Nyugis volt az összes utazás hazafelé.
E sorokat most már itthon írom. Annak ellenére, hogy elég későn vagy inkább korán feküdtem le, mégis korán keltem. Néhány óra alvás után. Már hat óra előtt fent voltam. Persze napközben lepihentem, mert csak kijött a fáradtság.
Délelőtt jártam a dokinál is. Csak fájdalomcsillapítót írt fel, amit amúgy sem szednék be, tekintve az allergiámat a gyógyszerekre, meg kiírt táppénzre. Ez felesleges volt, mert mennem kellett dolgozni, emberhiány van a boltban. De jobb is volt így, mert mit csináltam volna otthon egy hétig? Jövő kedden kell visszamennem. Szóval beutalót nem kaptam sehova.
Fanny! Neked külön köszönöm, hogy adtad/adtátok ezt a csodás helyet, kitaláltad nekünk a finom ételeket, hogy ezeket a csodálatos embereket „gyűjtötted” össze erre a hétre. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek téged és a férjedet is. Fantasztikusat alkottatok és nagyon jó, hogy kitaláltátok ezt a női hetet. Nagyon sokat adtatok mindannyiunknak. Köszönjük.
Ez volt felnőtt életem első nyaralása. Hívjuk nyaralásnak. Felejthetetlen élményekkel tértem haza. Soha nem fogom elfelejteni senkinek sem, akinek ebben valamilyen módon része, szerepe volt. Nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy lehetővé tettétek számomra ezt a hetet. Neveket nem írok, de a kezdőbetűjük álljon itt: P, P, M, F, S. Nélkületek ez most valóban nem jött volna össze. Érezzétek örök hálámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése