Dicséretek - 2. rész :)

Tegnapi írásomban a könyvem dicséretéről volt szó, amit másoktól kaptam és nagyon, de nagyon örültem neki.

A könyvben is szentelek egy fejezetet a dicséretnek, annak a fajtának, amit másoktól kapunk. A könyvben arról van szó, hogy ezt a dicséretet játszmák nélkül egyszerűen csak fogadjuk el.

Itt azonban a dicséret többi szeletéről fogok most írni.

Jaj, hányszor hallottam életem során, hogy ne dicsérd a gyereket, mert elbízza magát!

Ne dicsérd a férfit, mert elbízza magát!

Ne dicsérd a nőt, mert elbízza magát!

Azt mondom, hogy a francba az ilyen mondatokkal! Ha valakinek egészséges az önbecsülése, az egy dicsérettől nem fogja éppen elbízni magát. Ha meg elbízza? Az az ő dolga.

A gyerekeket igenis dicsérni kell, hogy ki tudjon alakulni az a bizonyos egészséges önbecsülés. Mint már oly sokszor elmondtam, nem vagyok szakember, de azt tudom, mert tapasztaltam, hogy az őszinte dicséret a legjobb. Igen, a dicséret is kapott egy őszinte jelzőt. Ugyanis nem sok értelme van úgy megdicsérnünk másokat, ha az nem őszinte. Hogy mit értek ez alatt? Na, mindjárt kifejtem. Pillanat. Összeszedem a kósza gondolatokat…

Úgy vélem, hogy amikor őszintén dicsérünk valakit, akkor odafigyelünk rá, valóban értékeljük őt vagy azt, amit alkotott, ahogyan kinéz stb.

Mivel gyakran elég felszínes a dicséret, vagyis felszínesen figyelünk oda valakire, legyen szó a gyerekünkről, a párunkról, barátunkról, bárkiről. Általában mindenki a saját dolgaival van elfoglalva a fejében, de ha mással vagyunk, akkor legalább figyeljünk igazán oda rá is.

Mert egy gyereknek az esik a legjobban, ha a szülei figyelnek rá, ha így dicsérik meg. Tudom, a lányom is ilyen volt kicsiben. Mindig igényelte, hogy figyeljük, nézzük, ahogy rajzol. Persze ez leginkább csak akkor volt, amikor még csak kéthetente láthattuk egymást. Amikor már iskolás lett, akkor csak olyankor láthattam a „műveket”, amikor kész lett és hozta megmutatni. :)

Nagyon sokszor megdicsértem, de olyan is sokszor előfordult, hogy elmondtam neki az Én őszinte véleményemet arról, amit csinált. Itt is hangsúlyoznám az Ént, hiszen Én máshogy látom, mint ahogy ő. Éppen ezért, ha el is mondtam a véleményemet, utána már rá bíztam, hogy azt a valamit javítja, máshogy csinálja vagy éppen úgy hagyja, ahogy van. Az már az ő döntése volt.
Nem vagyunk egyformák és nem mindig tetszhetnek ugyanazok a dolgok ugyanúgy. :)

De azért továbbra is úgy vélem, hogy ahol lehet, dicsérjük csak meg a gyerekeket, mert óriási önbizalmat tud nekik adni, ha tudják, hogy jól csinálnak valamit. És a drága kis lelkek bizony nekünk, felnőtteknek akarnak a leginkább megfelelni. Sajnos. De ez másik téma.

Hol is tartottam? Ja, tudom, sokat dumálok. :)

Legyen a női oldal. Én is Nő vagyok. Hurrá! És mint nőnek, bizony nekem is jólesik a dicséret, ha kapom. Akárkitől is jön. Ugyanígy minden nőnek jólesik egy kis dicséret bármilyen szempontból.

Meg lehet dicsérni a kinézetét, öltözködését (itt hangsúlyozom, hogy nem a ruhát dicsérjük, hanem a nőt a ruhában!), hogy milyen finomat főzött, megoldott valamit ügyesen (Én is kénytelen vagyok megoldani olyan dolgokat a lakásban, ami alapvetően egy férfi feladata volna, de jobb híján…), alkotott valamit stb. Ha körülnézünk a világban vagy csak magunk körül, akkor meglátjuk, hogy mennyi mindenért lehet megdicsérni egy nőt.

Az már más téma, hogy a nő ezt hogy fogadja. Hiszen van, akinek olyan alacsony az önbecsülése, hogy visszautasítja a dicséretet, de ez legyen az ő gondja.

A férfiaknak külön üzenném, hogy egy nőt igenis kell dicsérni. Őszintén. Azt is jelenti, hogy odafigyelünk rá, hogy értékeljük. Kifejezzük a tetszésünket. Hogy mennyire fontos nekünk.

Ha valaki nem tud megdicsérni egy nőt, akkor az sürgősen tanulja meg. Hiszen, ha egy nő nem kap dicséretet, akkor bizony egy idő után teljesen elveszik a lelkesedése. És ezt a férfiak nagyon szépen le tudják törni a nőben. Bizony. Tapasztalat.

Ismerek nem egy férfit, akiből bizony nem igazán tud kiszakadni egy egyszerű kis dicséret sem. A volt párom is ilyen volt. Igaz, hogy régen volt, de ő aztán a világért meg nem dicsért volna magától. Sőt, annak idején még panaszkodott is másoknak, hogy Én saját magamat dicsérem és nem várom meg, amíg más megdicsér. Idézzem a könyvem?

„Várni mások talán nem is egészen őszinte dicséretére?”

Mi nők is nagyon meg akarunk felelni a párunknak és ezért oly sok mindent megteszünk. De ha mindig elmarad a dicséret, akkor mégsem a másikat hibáztatjuk ezért, hanem azt mondjuk, nem vagyunk elég jók. Ezt nekünk, nőknek, magunkban kell megváltoztatni önmagunk szeretésével. Ha egy férfi meg nem képes dicsérni, ott valóban neki kéne változnia, változtatnia.

Tovább nem ragozom, mert képes lennék végtelen mennyiségben írni erről a témáról.

A férfiak. Bizony nekik is kell a dicséret. Ők is benne élnek a párjuknak való megfelelésben. Ők is jók akarnak lenni a szemünkben. Úgyhogy, Hölgyeim, tessék csak félredobni a hiúságot, büszkeséget és ha úgy van, megdicsérni a férfit! De őszintén!

Vannak ám ilyen mondatok, mint például:

- De jó, hogy eszedbe jutott!

- Örülök ennek a virágnak!

- Ez nagyon jó volt (szex)!

- Milyen figyelmes vagy!

- Nahát, de jól nézel ki!

Hadd nem soroljam! Mindenki ki tud találni valami alkalomhoz illőt.

A férfiak meg szoktak lepődni, ha dicséretet kapnak. Azért, mert elég ritkán kapnak. Biztos, hogy nagyon örülnek neki. Úgyhogy, Hölgyeim, ne fukarkodjunk a dicsérettel! Egy férfi is jobban odateszi magát egy kapcsolatban, ha nem úgy kezeljük, hogy ő csak azért van, hogy kielégítse az ilyen-olyan vágyainkat és szükségleteinket. Értékeljük, mert ő is ember! A párunk. De ha nem a párunk, akkor is meg lehet dicsérni.

Mindenkit meg lehet dicsérni. Mindenkit! Férfit, nőt, gyereket. És kell is mindenkinek a dicséret. Attól is érezzük, hogy valaki figyel ránk, értékel minket, fontosak vagyunk neki. Ez egyszerűen mindenkinek kell. És attól, hogy megdicsérünk valakit, nem veszítünk magunkból semmit. Sőt! Még többek is leszünk általa. Ez biztos.

Azt hiszem, egyelőre befejezem ezt az eszmefuttatást. Mindenki le tudja szűrni belőle a számára lényegeset. :)

Csodás napot!

Pusszantááás

 💜💜💜

Dicséretek :)

Most csak egy rövidke szösszenetet hoztam. Csupán el akarok dicsekedni azzal, hogy milyen dicséreteket kaptam a könyvről :)

Nagyon büszkévé tesznek ezek a szavak, hiszen személyesen ismerem azokat, akiknek ilyen hatással van az életükre az írásom. :)

Elsőként Anett véleménye:

„Mióta olvastam a könyvet és jobban megismertem az íróját másképp látom a világot és a saját dolgaimat. Sokkal pozitívabban. Már nem vagyok olyan mélyen az áldozat szerepben, mint voltam és ez által sokkal boldogabb is vagyok. Az akadályokat is sokkal könnyedebben veszem. Jobban szeretem önmagam és az életemet is. Ez hozzásegített ahhoz is, hogy a környezetemben élő emberekkel is jobb a viszonyom. És ami még fontosabb, hogy sokkal de sokkal jobban el tudom engedni azokat a dolgokat, embereket, akik engem nem szolgálnak abban, hogy boldog, vidám és energikus nő legyek. Bátran és bizalommal ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, mert ahogy nekem is rengeteget segített garantálom hogy másnak is fog.”

Valentina írta:

"Sokáig nem hittem abban, hogy egy könyv képes megváltoztatni az ember gondolkodását, az élethez, emberekhez való hozzáállását, azt hittem ezt majd megtanulom az életben. Tévedtem. Van akinek sikerül, nekem kellett hozzá ez a könyv. Megtanított arra, hogy a nehéz gyermekkor ellenére is élhetünk később teljes értékű életet, hogyan tudom elfogadni, szeretni önmagam. Ami a mai világban nagyon fontos, hiszen az emberek ki be lépnek az életünkbe, csak önmagunkra számíthatunk a végsőkig. A könyvnek köszönhetően máshogy fogom fel a hibákat, hibáztatást, megbocsátást, az érzéseimmel, testemmel való törődést. Ez a könyv tartalmazza azokat az alap pilléreket, amik a boldog élethez kellenek. Ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi szüksége van arra a bizonyos áttörésre az életében, és annak is aki nem, meg persze mindenki másnak."

Tamás:

„A Lépcsőfok című önismereti kézikönyv bár önéletrajzi ihletésű, mégis hű marad küldetéséhez és fokról-fokra, tanácsról-tanácsra vezeti végig olvasóját az önismeret létráján.
Egyszerű, hétköznapi és közérthető. „

Edit:

„Igen elolvastam es hasznosnak talaltam Vannak fejezetek benne ami hasonlit az en eletemre,de van amibol tanultam Koszonom,hogy olvashattam Varom a kovetkezo kiadast.”

Nos, úgy másoltam, ahogy kaptam őket, szóval tessék csak elnézni a hibák felett ;)

Már akkor is megérte, ha csak egy embernek segítettem vele, de úgy látom, hogy többeknek van igen jó véleménye a könyvről. És különösen nagyon jó, hogy ilyen hatással lehettem mások életére.

Nagynéném is hasonlóan vélekedik, bár ő még nem írta le csak szóban mondta el a véleményét. Szerinte nagyon jó életvezetési tanácsok vannak benne. :)

Kinek mi :)

Csodás Életet mindenkinek!

Pusszantás

Önmagunk szeretése

Szerda délutánonként 16 órától van a műsorom a rádióban. Ennek témája mindig az önszeretés körül forog. És ugye, ahogy azt talán már egy másik bejegyzésben írtam, a műsorom a könyvem után kapta a címét, vagyis az is Lépcsőfok címmel fut. :)

Tegnapi témám kifejezetten az önszeretés volt. Mindenképpen akartam erről részletesebben beszélgetni, mert azt hiszem, sokan nem tudják, tudták, hogy miről is van szó igazából.

Így meghívtam egy nagyon kedves ismerősömet, hogy legyen a beszélgetőpartnerem. Ő egyébként pszichológus és, szépen nem magyarosan, life coach. Nagyon értékes volt számomra ez a beszélgetés, hiszen végre egy szakember is megerősítette, hogy jó az, amiről írok, és hogy kell is az embereknek. Igen, egy kicsit megijedtem, hogy olyasmiről írok, ami nehezen emészthető vagy befogadható, de aztán rájöttem, hogy nem olyan. És meglepő volt számomra, hogy Anita ugyanazokról a dolgokról beszélt szaknyelven, amelyekről Én is írok, csak egyszerűbben.

Közel két órát beszélgettünk kettesben erről a témáról. Én is készültem jegyzetekkel, Anita is. Az is külön jó volt, hogy ő eleve úgy készült, hogy kicsit jobban kifaggat a könyvemről, ahogy írtam, ahogy megfogant bennem a könyvírás gondolata. Remek beszélgetés volt.

Tömörítve mondtam el az önszeretés lényegét, ami a könyvben sokkal hosszabban van kifejtve, hiszen minden egyes fejezetben erről van szó.

Nos, aki kíváncsi a könyvre, szeretné elolvasni, az az elérhetőségeimen megtalál. A rádiós műsoromat pedig fb-n megnézheti. Ez egy internetes rádió. Bredd Rádió.

Legyen szép napotok!

Pusszantás

Mert jó vagyok :)

El kell mondanom, hogy nagyon büszke vagyok magamra.

Néhány hete uszodába járok. Valamennyire tudok úszni. Meg azért nem fulladok. Világbajnok azonban nem lesz belőlem. :)

Tavaly győztem le a vízfóbiámat, de csak mostanában kezdtem rendszeresen úszni járni. Az első alkalommal alig néhány hosszt úsztam. Ma viszont 12-t! És Én olyan, de olyan büszke vagyok magamra, hogy sikerült ennyit úszni. Ennyi azért bővel elég így kezdőként. Főleg kora reggel. Ugyanis már hét óra előtt bőven ott voltam az uszodában. Nem voltak sokan. De úgy láttam, hogy a szélső sávokban azért több ember van és nem biztos, hogy még Én is beférek közéjük. Láttam, hogy az egyik beljebbi sáv szinte teljesen üres. Odaültem a medence szélére a sávhoz, néztem a vizet. Hát, azt kell mondjam, hogy nem mertem belemenni. Ez nekem még egy kicsit félelmetes volt. Úgyhogy felálltam és mégiscsak odamentem a nyugdíjas sávhoz. Ők sem úsznak gyorsan, Én sem. Ráadásul ott a medence fala, ami nekem biztonságot ad.

De azért minden hossznál, mielőtt elkezdtem volna az úszást, kapaszkodtam a medence szélébe és biztattam magam: Ügyes vagy, Gina. Meg tudod csinálni. A víz a barátod és szeret téged és te szereted a vizet. Hajrá, Gina!

Minden hossznál. Kellett nekem ez a biztatás önmagamtól. És meg tudtam csinálni.

Szóval, úszás megvolt és a büszkeség is hozzá. Nagyon jó vagyok.

Ezt a példát azért írom le, mert több fronton is megnyilvánul benne önmagunk szeretése.

Ott van ugye a hit önmagamban, hogy meg tudom csinálna. Aztán önmagam biztatása. Mégis csak kell valaki, aki szurkol nekem. Ha más nincs, akkor Én saját magam. És ez olyan jó! Ki kellene mindenkinek próbálnia önmagának szurkolnia.

És ugye ott a büszkeség, mert megtettem valamit. Eddig még sosem úsztam ilyen sokat. Még van bennem egy kis félelem a vízben. De akkor is megcsináltam.

A hétköznapi életünk is pont ugyanilyen. Hiszen bármilyen helyzetben előszedhetjük az önmagunknak való szurkolást, elővehetjük az önmagunkba vetett hitet. Hiszen ezek nagyon sokat tudnak nekünk segíteni.

Mindig kell, hogy higgyünk és bízzunk önmagunkban. Anélkül nem sokat ér az egész.

És Én hiszem, hogy mindenkinek van miért hinnie és bíznia önmagában. Hiszen mindenki jó valamiben. Még ha csak egy nagyon apró dolog is az, akkor is kell hinni önmagunkban. Bízni abban, hogy azt az apró dolgot tényleg meg tudom csinálni, tényleg jól csinálom.

Valahol már máshol kifejtettem, hogy nagyon sokat elfelejtik értékelni önmagukat. Ez talán abból is fakadhat, hogy annyi dolgunkat, cselekvésünket mindennapi rutinként kezeljük. Mert ezt szoktuk meg.

De Én azt mondom, hogy még ezek a mindennapos rutinfeladatok is lehetnek olyanok, amikben nagyon jók vagyunk. Lehet, hogy sokan csinálnak hasonló dolgot, mint Én, de így csakis Én tudom megcsinálni.

Meg kell találnunk a rutinfeladatokban is azt, amiért értékelni tudjuk önmagunkat. Mert nagyon fontos része az önszeretésünknek önmagunk értékelése. Meg kell tanulni megdicsérni önmagunkat szinte mindenért. Nem azt mondani, hogy á, ez csak egy apróság volt, hogy mindig így csinálom, hogy semmiség. Igenis, valami! Nem szabad lekicsinyellni önmagunkat.

Akkor is, ha az csak a mindennapi főzés. De ha az mindenkinek ízlik, akkor miért is ne lehetne megdicsérni önmagunkat? Simán meg lehet. És nem szabad, hogy érdekeljen más véleménye, hogy nem dicsérjük önmagunkat. De! De! De! Dicsérjük csak önmagunkat, mert ezt más úgysem teszi meg nekünk.

Nagyon sokan nem fogadják el, szeretik, tisztelik vagy becsülik meg saját magukat. Ők nem tudnak mást sem megdicsérni, nemhogy önmagukat. Úgyhogy mi szépen elkezdhetjük önmagunkat dicsérni. Ez is már egy lépés önmagunk szeretése felé. Egy hatalmas és fantasztikus lépés.

Én azt mondom, mindenkinek van miért büszkének lennie önmagára, van miért dicsérnie önmagát.

Úgyhogy öndicséretre fel! Meg fogja mindenki látni, hogy ez mennyire jó érzés! Én imádom.

Hát nem nagyszerű volna, ha minden nap találnánk legalább egy dolgot, amiért megdicsérhetjük saját magunkat? És ha még több ilyen is volna egy nap?

Mindenkinek sok sikert kívánok ehhez a lépcsőfokhoz is!

Ha bárki szeretné elolvasni a teljes könyvemet, akkor az elérhetőségeimen megtalál.

Pusszantáááás :)

A szürke szamár megkerül

Ahogy ígértem, csak előkerültem. :)

Mostanában elég sok minden történt. Az a mostanában úgy nagyjából az elmúlt egy-másfél hónap.

Kezdődött ugye a szépségversenyen való rövidke előadásommal. Aztán jött a rádió. Minden héten a könyvem témájához kapcsolódóan beszélgettünk vagy éppen vitáztunk.

A közösségi oldalon hirtelen egyre többen jelöltek be. Olyanok is sokan, akikkel még soha nem találkoztam. Van, akit visszajelöltem, van, akit nem. Ez van. :)

Ráadásul szerveződik egy általános iskolai osztálytalálkozó is. Huszonöt éve nem találkoztunk. Érdekes lesz, azt hiszem. Nem jártam végig velük nyolc osztályt, összesen úgy két és fél évet csak, azt is két részletben. Mivel négy különböző iskolába jártam a nyolc év alatt.

Aztán megint hagytam, hogy az a bizonyos valaki újra belépjen az életembe (B). Majd újra viharos gyorsasággal ki is lépett belőle, elég - mondjuk így - gyáva módon.

Félreértés ne essék, nem minősíteni és sértegetni akarom, csak azt írom meg, ami történt. A saját lelkével neki kell elszámolnia önmagának, nem nekem.

Mindezt azért írom meg, mert kapcsolódik a könyvhöz. Részben azért, mert ő az a B, akit megemlítek a köszönetnyilvánításban. Részben pedig önmagam szeretete miatt. És akárhogy is, de az iránta érzett dolgok miatt is. Nem, nem szerelemről van szó. De mindennek ellenére nagyra értékelem őt egyéb dolgok miatt. A gyávaság "jellemhiba", az ő baja.

Nos, részemről nem haragszom rá. Elfogadtam a döntését. Ha mást akar, legyen azzal. Ha engem valaki nem tud igazán értékelni, akkor még nem érdemel meg. És ezt nyugodtan mondhatom általánosságban is.

Ha valaki nem tud minket kellően értékelni, elfogadni, akkor bármennyire is szeretnénk vele lenni, bizony el kell engedni. Értékeljük benne a jó tulajdonságait, ne hibáztassuk és okoljuk! Így, a jó tulajdonságokra fókuszálva, talán beléphet valaki olyan az életünkbe, aki már tud bennünket értékelni. De nem úgy, hogy elvárunk.

Igen, kell önmagunkat annyira szeretni, hogy nem kiabálunk kígyót-békát a másikra. Hiszen az, hogy kit választ, az ő döntése. Aki szereti önmagát, sokkal jobb annál, minthogy ítélkezzen.

Tessék! Még egy dolog, ami a könyv témájába vág. :)

A mindennapi életünk során felmerülő szinte bármilyen szituációban több dolog is felmerülhet azok közül, amiről írok. Úgy mint például: elfogadás, elengedés, hibáztatás elkerülése, nem ítélkezés, figyelem stb.

Ahogy a fenti példámban is több minden előjött.

Hogy miért nem haragszom? Nagyon egyszerű. Kell nekem egy olyan érzés, ami csak az Én életemet keseríti meg, miközben ő jól érzi magát (már, ha valóban így van)? Semmi szükségem egy ilyen romboló érzésre. Szeressem már magam annyira, hogy nem hagyom, hogy valami kiborítson, hogy aztán nekem legyen rossz.

Tényleg legyünk magunknak mi az elsők. Utána jöhet mindenki más.

De hogy eláruljak még valamit, köszönettel tartozom neki. :)

Ezt is, és még a többi felmerült témát is apránként ki fogom itt tárgyalni.

Akinek van kedve, nyugodtan írjon! Az elérhetőségeimet megtaláljátok. :)

Rádióóóó

Először is hadd kérjek elnézést azoktól, akik esetleg olvasnak és esetleg hiányoltak az utóbbi időben. Tudom, eltűntem. De most itt vagyok újra! :)

Nagyon sok minden történt velem az utóbbi időben.

Ugyebár írtam a szépségversenyről. Ennek a szervezője keresett meg egy héttel ezelőtt, hogy volna-e kedvem szerepelni a rádióban. Élő műsorban. Először alaposan meglepődtem, de azt mondtam, miért is ne? Ezt is ki kell próbálni.

Úgyhogy másnap, vagyis vasárnap este már ott is voltam a rádióban, és azon kapom magam, hogy ott ülök a stúdióban és csak beszélek és beszélek, és hogy mennyire élvezem ezt.

Természetesen, mivel ez alapvetően egy reklám volt, Én fizettem érte.

Ezek után a rádió tulajdonosa felajánlott nekem egy heti két órás műsoridőt. Tetszett neki, amiről beszéltem, ahogy beszéltem és még a hangom is. :) Ez jó.

Úgyhogy leültünk, beszélgettünk, és az eredmény most ez: heti két órás műsoridőm van!!!

Azt most még nem tudom konkrétan megírni, hogy ez melyik nap lesz, de amint kiderül, tudatni fogom mindenkivel. :)

Ugyebár miről is beszélhetnék, beszélgethetnék, ha nem arról, amit képviselek, vagyis önmagunk szeretése, önmagunk elfogadása. Ezt a témát akarom kiboncolgatni a könyvből és azon kívül is. Hiszen vannak olyan témák, amelyek ebbe a könyvbe nem kerültek bele. Majd a következőbe. :)

Tegnap este persze megint szerepeltem a rádióban és be lettem mutatva, mint leendő műsorvezető kolléga. :)

A műsor után még órákig ott maradtunk és hatalmasat beszélgettünk. Nagyon jó a társaság. Akiket megismertem, azok kedves és közvetlen emberek.

Egyébként, ha még nem mondtam volna, a Bredd Rádióról van szó, ami megtalálható fb-n. Azon keresztül lehet nézni és hallani a műsort. Igen, nézni is. A tulajdonos Zámbó Árpi, aki nagyon kedves, barátságos és közvetlen volt velem már az első pillanattól fogva. És egyébként mindenkivel ilyen. :)

Hogy néhány szót ejtsek a szombat esti szépségversenyről is.

Maga a rendezvény jól sikerült. Én ugyebár elvittem a könyvemet és a szappankáimat. De azt kell mondjam, hogy felesleges volt. Mindegy, egy is egy tapasztalás. Nem aggódunk rajta. :)

Említettem, hogy lesz egy kis szereplésem a színpadon. Az is megvolt. Nem beszéltem ugyan negyed órát, de egy jó kilenc percet sikerült. Nagyon izgultam, mert még soha nem szerepeltem nyilvánosan, színpadon, ennyi ember előtt, mikrofonnal a kezemben. De nagyon élveztem. :)

Köszönetem a rendezvény szervezőjének, Zsuzsának, aki lehetővé tette számomra ezt a kis szereplést. :)

A továbbiakban meg majd kiderül mindennek a folytatása.

Én is nagyon kíváncsi vagyok :)

Megígérem, hogy megírom, hogy mi történt. :)

És még valami. Ugye írtam, hogy most hétvégén is rendezvényre megyek, az Örömünnepre. Aki kedvet érez hozzá, bátran látogasson el oda.

Mivel fent laknak a hegyen, így egy fél órás sétával (de akinek hosszabb lába van, mint az enyém, az hamarabb is) fel lehet érni. Vagy, ha valaki ír a szervezőknek, szívesen szerveznek autót a vasútállomásra, és akkor gyorsan oda lehet érni. Mondom, csak az kell, hogy tessék szólni a fuvarért. :)

Nagyjából ezek vannak mostanában. És nagyon szeretem, hogy alakulnak a dolgok. :)

Csodás napot mindenkinek! :)

Még több örömködés :)

Idén most már 5. alkalommal kerül megrendezésre Magyarkúton az Örömünnep NEMfesztivál. 

Egy baráti házaspár fejéből pattant ki az ötlet, és évről évre lelkesen készülődnek és szervezik a rendezvényt. Hogy ez miről is szól és milyen programok lesznek, elolvashatjátok az oldalukon.

Idén újra ott leszek Én is. Persze, hogy viszem a szappankáimat és a könyvemet is. Talán még egy rövidke könyvbemutatót is fogok tartani. :)

A rendezvény 3 napos. Aki szeretne kicsit kikapcsolódni, távol kerülni a várostól, a városi zajoktól, az jöjjön el bátran!

Csendesebb helyet nehezen lehetne elképzelni is, hiszen ez a hely fent van a hegyen. Nem olyan nagy hegy, nem kell megijedni! Autó csak az van, ami épp odajön. Nincsenek szirénák. Szóval, alapvetően elég nagy a csend. Persze ez nem egy csendfesztivál, azért az emberek jókedve, nevetése generál némi "zajt". :) 

Itt megtekinthetitek a részletes programot és elérhetőséget, megközelíthetőséget:

http://lelekfurdo-aranykapu.blogspot.com/p/blog-page_29.html

Eltűntem!?

Tudom, hogy az utóbbi hetekben kissé eltűntem, de nézzétek ezt el nekem!

Azon igyekszem, hogy a könyv sokakhoz eljusson. Én imádom ezt a könyvet. És mindenki, aki olvassa, csak jó véleménnyel van róla. Úgy érzem, hogy sokakhoz el kell jutnia. Ha más is így érzi, megköszönöm, ha ajánlja a könyvemet az ismerőseinek, barátainak.

Aztán készülök a 15 perc hírnevemre is. :)
Kapok 15 percnyi időt Én is az előadásomra azon a bizonyos szépségversenyen. Ja, lehet, hogy nem mindenki olvassa a fb-ot?

Nos, július 28-án délután lesz a Miss Dundi és Dögös Szépségverseny a Thököly Étteremben. 17 órakor lesz a megnyitó. A beugró 2500 Ft. Akit érdekel az egész rendezvény, az bátran látogasson el oda. A meghirdetett dedikáló Én leszek. Hogy rajtam kívül lesz-e még más könyvvel, azt nem tudom.

Viszem egyébként a szappankáimat is. :)

Szóval, a 15 perc hírnevem. A könyvemhez kapcsolódóan tartok egy előadást az önszeretetről. Mindenkitől azt kérem, hogy szorítson nekem, hiszen ez lesz életem első fellépése. Ráadásul annyi ember előtt! Előre is köszönöm, hogy szorítotok nekem. Puszi érte mindenkinek. 💜

Most csak ez a néhány gondolat telt tőlem. Tele van a fejem mindenfélével.

Készülni a beszéddel. Készülni egy kis ajándékkal a nyertes lányoknak. Csomagolást kitalálni. Rendezni a gondolataimat. Gyakorolni a mondanivalómat. Ááááá.....

De tudjátok jól, hogy nem panaszkodom. Megtiszteltetésnek tartom, hogy beszélhetek mások előtt erről a témáról. Mert ez nagyon fontos dolog az életünkben. Mindenkiében. :) 💜 

Ha bárkinek bármi kérdése van, ne habozzon feltenni! :)

Csodás nyári napokat Mindenkinek! 💚