Vége van :(

Ó, végre újra itt! Régóta nem járt a nő a kedvenc helyén. Úgy is mondhatjuk, hogy az írói törzshelyén.

De most újra itt volt a cukrászdában. Legalább másfél hónapja nem járt errefelé. Délelőtt ráadásul valaki még említette is neki a cukrászdát. Mindenképpen el kellett jönnie.

Kellett már, hogy újra itt írjon, távol az ismerős környezettől.

Sok minden történt vele az

elmúlt néhány hétben. Most azonban csak egy valami, pontosabban egy valaki járt a fejében. A férfi, akivel az elmúlt hónapokban közel kerültek egymáshoz. Mégsem elég közel. Bár úgy tűnt, hogy tényleg lesz valami a kapcsolatukból.

Hiszen volt az a nagy beszélgetés kettejük között, szemtől szemben két héttel ezelőtt. Akkor úgy tűnt, hogy valóban változni fog a kapcsolatuk. Hogy többet lesznek együtt.

Azonban mégsem így történt.

Azóta csak néhány nappal ezelőtt találkoztak. A hét elején. Akkor is csak azért, hogy megbeszéljék, nincs tovább. Bár mindkettejüknek fáj a szakítás, mégis ez tűnik a legjobbnak. Hiszen a férfi továbbra sem alakította úgy a dolgait, hogy többet találkozhasson a nővel. A nőnek pedig kevés volt a férfivel töltött idő. Ő ennél többre vágyik. Ha a férfi meg továbbra sem szakít időt a nőre, akkor nincs semmi értelme tovább fenntartani a kapcsolatot. Ez nem jó egyiküknek sem. 

A nőnek biztosan nem.

Azt persze nem igazán tudhatja, hogy a férfi mit érez. A fejébe nem lát bele. Az érzeseiről pedig csak annyit árult el, hogy igazából nem akarja, hogy vége legyen. Neki sem jó, ha vége van.  A másik, ami árulkodott az érzelmeiről, az a szemében és az arcán látható fájdalom volt. Mégis inkább úgy döntöttek, hogy szakítanak. Elválnak útjaik.

A férfi tudja, el is mondta, hogy változtatnia kellene, de úgy tűnik, képtelen rá. 

A nő várt rá. Egész eddig a pillanatig várt rá, hátha a másik mégis meggondolja magát. Hátha ír! Hátha akar a nővel találkozni. De nem. Nem történt semmi. Így a nő a cukrászdában, a férfi pedig ki tudja, hol van éppen.

A nő mégsem szomorú. Muszáj lesz továbblépnie. Mert ő ennél többet akar. Ha már együtt vannak, akkor többet akar a másikból.

Ez a férfi szépen kiírta magát a nő életéből. Mindegy egyes találkozási lehetőség elmulasztásával egyre kijjebb és kijjebb került a nő szívéből.

Ráadásul a férfi az utolsó beszélgetesük alkalmával újra elmondta, hogy neki túl sok a nő. Túl sok, hogy ilyen jó. Ő ezzel nem tud mit kezdeni.

Na jó, be kell vallania magának, hogy akármilyen rövidke, akármilyen fájdalmas is volt ez a kapcsolat, egy icipici szomorúság mégis van benne. A férfi kicsit hozzánőtt a szívéhez. És bizony akárhogy is alakul az élete, ez a férfi is ott lesz szívének egyik kis fiókjában.

Persze, hogy sajnálja, hogy véget ért ez a kapcsolat. Nem tudja nem sajnálni a nehézségeik ellenére sem.

És egy kicsit a férfit is sajnálja. Hiszen annyi szeretetet tudott volna adni neki, csak a férfi ezt nem tudta befogadni.

Nem lesz jó, ha majd egyszer egy másik nővel fogja látni a férfit. Egyáltalán nem lesz jó. Ahhoz túlságosan is megérintette a lelkét ez a férfi. Csak azt reméli, hogy a férfi igazán boldog lesz egy másik nő oldalán. Ha már nem mert boldog lenni mellette, akkor találja meg más mellett.

Tényleg nincs a nőben harag. A fájdalom is idővel alább hagy. Marad benne némi hiányérzet. De talán idővel valaki más betölti ezt a hiányérzetet mindkettejük szívében.

Ma nem volt a zenész a cukrászdában. Nem játszotta az édes-bús vagy a vidám dallamokat.

UTÓIRAT: míg a fenti sorok megszülettek, a férfi kereste a nőt. Írásban és telefonon is. Beszéltek. A nő nem várt és meg nem érdemelt támadást kapott a férfitől. Ezzel végleg elvágta a szálakat kettejük között.

Mert a férfi már megint hagyta, hogy a pletyka hatalmas éket verjen közéjük. Hagyta, hogy ez megkeserítse a kapcsolatukat.

Ha ezen nem tud túllépni, akkor tényleg nincs közös jövőjük egy pillanatig sem. 

Hosszú volna leírni a pletyka témaját, ezért nem is teszem.

A kérdésem csupán az, hogy miért kell azzal foglalkozni, hogy mások mit mondanak rólunk? Hiszen nem ők élik a mi életünket.

A következő kérdés, hogy aki így támad, annak vajon mennyi takargatni valója van? Hisz mindenki ismeri a mondást:

Legjobb védekezés a támadás.

Még egy kérdés, hogy miért barátkozik azokkal, akikről azt hiszi, hogy pletykálnak róla? Miért hagyja, hogy a pletyka ilyen nagy hatással legyen rá?

Utolsó kérdés, hogy vajon tényleg mások pletykálnak róla? Ő mennyire van ebben benne?

Na jó, még egy: miért hagyja vagy tereli afelé a történéseket ő maga, hogy tönkremenjen ez a kapcsolat?

Minden kérdés költői, hisz soha nem fogunk rájuk választ kapni. 

Új fejezet jön megint a nő életében. Hisz nem lehet olyan kapcsolatban, ahol a férfi sértődékenysége meg a pletyka befolyása megmérgezzék azt.