Közeledik a karácsony...

Akik egy kicsit közelebbről is ismernek, azok tudják, hogy nem igazán szeretem a karácsonyt. Még nem volt okom igazán megszeretni. Vagy inkább kiszerettem belőle. Hogy miért is?

Se az anyámmal, se a nagyszülőkkel töltött karácsonyok egyikére sem emlékszem.

Az intézeti karácsonyokból dereng valami. Meg a nevelőszüleimmel töltött karácsonyokból.

Valóban nem igazán emlékszem a karácsonyokra még felnőtt koromból sem.

Gyerekként hiányzott a szerető családi légkör. Tán ez az egyik oka, hogy Én magam sem tudtam felnőttként igazi karácsonyi hangulatot teremteni. Pedig próbálkoztam, igyekeztem. Talán a lányom tudna mesélni, hogyan is sikerültek a közös karácsonyaink.

Aztán már évek óta egyedül töltöm a karácsonyokat és a szilvesztereket. ☹

Idén azonban kicsit más lesz. Nem úgy, ahogy képzeltem, nem azzal, akivel szerettem volna, de családi körben leszek. Annál a kedves családnál, akiket tavaly ismertem meg. Róluk is többször írtam már. Ők hívnak Írónéninek. 😉😀💞

Befogadtak a családjukba, kicsit még családtagnak is érezhetem magam közöttük. Szóval, két napot náluk leszek. Két napig teljesen el leszek halmozva a szeretettel. 💞💖🎀🎁

Bevallom, kicsit félelmetes is számomra. Kapni valami nagyon jót, majd kiszakadni belőle. De megígértem valakinek, hogy minden percét élvezni fogom ennek a családi két napnak. Amúgy nagyon szeretek náluk lenni. Jókat szoktunk beszélgetni mindenféle témáról. Nincs tabu. Lehetünk egymással teljesen felszabadultak. Ha kell, megvan a kölcsönös segítség is. 😍

Igazából bíztam benne, hogy azzal a valakivel leszek karácsonykor. Tudjátok. Akiről írogattam mostanában. Bíztam benne még jó néhány hete, hogy ilyenkor lehet egy kettesben töltött, összebújós napunk. Olyan jó lett volna! Úgy örültem volna neki!

De mára már megértettem és elfogadtam, hogy nem Én vagyok az, aki mellett ki tud kötni. Ő még nem tudja befogadni a sok jót. És ezt annyira sajnálom. Mert igenis szerettem volna adni neki sok jót, sok szeretetet. De már nem lehet. Nem meri megengedni magának a jót. Tiszteletben tartom és nagyon-nagyon sajnálom, hogy így alakult. Mert nem az érzelmekkel volt a baj, hanem sok minden mással. Így mindketten egy kicsit törött szívűek lettünk.
Pedig a szeretet oly sok mindenre lehet gyógyír és annyira kell mindenkinek. 💜💛💚💙

Láthatjátok, azért sokat gondolok rá. Fogok is. Mert beférkőzött a szívembe. Megláttam őt. Fontossá vált számomra és mindig is az fog maradni. Még akkor is, ha nem találkozunk, ha nem beszélünk. Mindig érdekelni fog, hogy mi van vele, még akkor is, ha nem tudok róla semmit.

Mert Én ilyen vagyok. Aki egyszer fontossá válik nekem úgy igazán, az mindig is az marad. Annyira szeretném, ha boldog lenne, de ez csakis rajta múlik. 

Remélem, hogy ő is elolvassa ezeket a sorokat. Kell az ő lelkének is az a melegség, ami a soraimból árad. Legalább ennyit hadd tudjak adni neki. 🔥

Azt mondják, az advent a várakozás, az év vége pedig a számadás, elszámolás, elengedés, lezárás időszaka. Hogy jövőre minden jobb lehessen az életünkben.

Én momentán nem várok semmire. Nem tudom idén sem ünnepbe öltöztetni a szívem és a lelkem. Pedig van olyan személy az életemben, aki ezt próbálta elérni. Hálás vagyok neki ezért az igyekezetéért és köszönöm, hogy ismerhetem őt. 😊

Lezárás. Azt hiszem, van néhány dolog, amit le kell zárni magunkban. Vagy inkább elzárni? Jó kérdés. 🗝

Idén le kellett zárnom egy életszakaszt. Tudjátok, ami a költözés előtt volt. Hogy egy új, jobb szakaszba léphessek. Nem volt könnyű. De azt hiszem, hogy sikerült.

Elszámolás. A saját életemmel. Önmagammal. Ez ugye, számomra azt jelenti, hogy ránézek egész eddigi életemre. Hova jutottam, mit tettem, mit nem tettem. Barátok, ismerősök, jó cselekedetek. Kinek vittem valami jót az életébe, Én mit kaptam. Kit szerettem, kit bántottam. Meg tudtam-e bocsátani. Túl tudtam-e lépni.

Ezeket itt most nem fogom leírni, mert akkor még sokat kellene írnom, amit ugyebár nagyon szeretek, de nem biztos, hogy lenne türelmetek végigolvasni. ;)

Amúgy meg vár rám egy nagyon kellemetlen elszámolás, amit másokkal kell megtennem. Azokkal, akik megpróbálnak befeketíteni. Csúnya ügy. És most már nagyon a sarkamra kell állnom. Ezt még meg kell tennem. Őszintén szólva, elég feszült is vagyok ettől. Évek óta nem voltak olyan emberek az életemben, akik így hátba támadtak volna. ⚖

Elengedés. Most kicsit elakadt a szavam. De csak azért, mert azt sem tudom, hol kezdjem a gondolatmenetet.

Elengedni sok mindent lehet. Kisebb vagy nagyobb dolgokat, tárgyakat, történéseket, személyeket. Eleinte nem is olyan könnyű az elengedés, de aztán csak belejön az ember. Csupán némi önfejlesztés kell hozzá. Rögös út lehet ez is, de nem kell félni tőle. Ahogy ebbe is belejövünk, szinte pillanatok alatt képesek leszünk elengedni bármit is.

Csak hogy néhány dolgot említsek, amit idén kellett elengednem: a biztosnak tűnő életemet; a lakást, ami közel 12 évig az otthonom volt; a lányomat, aki a barátjával költözött össze; sok-sok tárgyat; és most legutóbb őt. Őt is, még akkor is, ha azért gondolok rá és továbbra is fontos a számomra. Elengedtem, mert megértettem.

Mindent el kellett engednem. Fájdalmas az elengedés, de ha muszáj, akkor muszáj. Mert sokkal fájdalmasabb tud lenni az el nem engedés. 🕊

Lassacskán csak elérkezik a karácsony. Az egész világon az emberek nagy többsége erre készül. Hogy együtt legyen a család. Hogy együtt ünnepeljenek. Hogy ajándékokkal halmozzák el egymást. Vásárlás, vásárlás, vásárlás…

Nálam ezek további okok, hogy ne legyek úgy oda a karácsonyért.

Család hiányzik hozzá. A vásárlást meg egyenesen nem szeretem.

Merthogy nem csak ilyenkor kéne, hogy együtt legyen a család. Nem csak ilyenkor kéne ünnepbe és szeretetbe öltöztetni a szívünket. Ezt az év minden napján meg kellene tenni. Minden nap szeretni kellene egymást. A szeretteinket legalább. Lehetne minden nap ezért karácsony. 🎄🎄🎄

Az ajándékozással meg úgy vagyok, hogy jobban szeretek készíteni valamit, mint vásárolni. Meg szoktam kérdezni a másikat, hogy mit szeretne, minek örülne igazán. Mert a készített dolgoban tényleg ott a figyelmem, az energiám, a hangulatom, az érzéseim. Sok-sok jó dolog belőlem. Ezért is sokkal jobb az ilyen személyes ajándék. Ha meg valakinek nem kell semmi, akkor csak örülünk egymásnak. 💖

De hát már évek óta csak egy-két főre szorítkozik a megajándékozottak száma. A lányomra és a barájára.

Jó lett volna idén valaki másnak is adni valamit magamból. Tudjátok, kire gondolok. 🤔😉

Igazából adhatok is. Mert van egy társaság, ahova járok. Ott is lesz egymás megajándékozása. Várom már és kíváncsi vagyok. És ott is csak azt tudom adni, amit Én magam készítek.

Meg a családnak is tudok adni magamból. Időt, figyelmet, szeretetet, együttlétet, örömöt. Csupa finomságokat.

Amúgy azt nem gondolom, hogy bárki mástól kapnék bármit is. Nem is várok semmit. Mert ez nem erről szól. Én csak jól akarom érezni magam, olyanokkal lenni, akiket szeretek. Csupán erről. 💚💛💜💙💖💞💝💗💕💓❤💟❣