Annyira jó idő volt a napokban! Tegnap ugyan nem voltam sehol, de ma délután összeszedtem magamat és elindultam egy fiatalító, lélekgyógyító sétára. 😍
Gondoltam, sétálok egy hatalmasat. De máris egy kisebb kalanddal indult a séta. Alighogy elindultam itthonról, átmentem az úttesten és azt látom, hogy egy kisebb kukányi szemét ott hever az úton. Ki tudja, mióta hevert ott, de mindenki csak elment mellette. Én nem is tudom, de valamilyen belső indíttatásból egyszerűen csak összeszedtem. Nem puszta kézzel, ráment néhány zsebkendőm, mert azzal fogtam meg a sok szemetet. Ott volt egy kuka, úgyhogy nem kellett messzire vinnem, de azért volt ott szemét rendesen. Szerintem a lángossütő szemete. Lisztes zacskó, tojástartó, tojáshéj, meg üres flakonok, szalvéták. Mindegy, nem is sorolom. Egyszerűen csak összeszedtem. Mindig van nálam nedves törlőkendő, így azzal megtöröltem a kezeimet, aztán már mentem is tovább a sétámra.
Tudjátok, rettenetes, hogy mennyire szemetes ez a város. Hogy ilyen rendetlenek az emberek, hogy egyszerűen tesznek rá, hogy mennyit ártanak a szétszórt szeméttel. Ráadásul az sem érdekli az ilyen szemetelő embereket, hogy másnak kell utánuk összeszedni a szemeteket. Ez igénytelenség és nagy fokú tiszteletlenség a földdel magával és más emberekkel szemben is.
Gondolom, nem fogtok meglepődni, ha elmondom, hogy a sétám során bizony még elég sok szeméttel találkoztam, de nem álltam neki mindent összeszedni. Kuka sem volt mindnek a közelében. Borzasztó, hogy mennyi szemét van az utcákon, a parkokban.
A lényeg, hogy nem szégyelltem magam és lehajoltam összeszedni minden szemetet ott az első kukánál, miközben a mellettem elhaladó emberek csak néztek. Senkit nem érdekel az utcán heverő szemét. Nem az övék, így nem is foglalkoznak vele. Oké, én sem vagyok rendszeres szemétszedő, de ezt egyszerűen nem bírtam ott hagyni. Szégyelltem volna elmenni csak úgy mellette.
És most a séta! Itthonról indulva, végig a Bihari úton egészen Kőbányáig, ott a Kápolna utcán és Óhegy utcán át az Óhegy parkba, azon átsétáltam, Harmat utcán le a Kőrösi útig, azon végig le a vasútig és onnan tovább az Egészségház mellett elsétáltam a Népligetbe. Szuperjó idő volt. A parkba érve leültem egy padra és levettem a cipőmet, zoknimat és mezítláb sétáltam végig az egész Népligeten. Annyira, de annyira jó volt! Sétáltam a kavicson, a rövid és magas fűben, az aszfalton, földes részen. Volt ott minden a természetből. De azért mindig a lábam elé néztem. Valaki mondta, hogy óvatosan a mezítlábaskodással a parkban, de amúgy is vigyáznék. 😃 Köszi, hogy aggódsz értem. 😙
Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy néha tegyen egy-egy sétát mezítláb is. Hihetetlenül jó érzés és felszabadító! Érezni a talpam alatt a földet, a természetet, a fűszálak selymességét, a föld egyenetlenségeit, a kavicsok szúrósságát, az aprócska fadarabok, gallyak keménységét. Izgalmas egyébként. Nem mindig felületen olyan jó érzés sétálni, de mindegyik kibírható. 😊
Ez ugyan nem saját fotó, de valami ilyesmi volt. 😊
Amúgy meg számtalan egészségügyi előnye és jótékony hatása van a mezítláb járásnak. Ne szégyelljétek levenni a lábbeliteket legalább a parkban. Nem számít, hogy mások mit gondolnak. Engem is megnéztek, de kit érdekel? Most is az a lényeg, hogy nekem milyen érzés mezítláb sétálni.
Lépésszámláló szerint 16 ezer lépést tettem. 😌😍
Kalandra fel! Irány a parkba egy jó kis mezítlábas sétára! Nem fogjátok megbánni. Szerintem. 😉💚
Na? Ügyes vagyok? Sikerült rövidet írnom. 😁
Vigyázzatok magatokra! 😘
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése